Mi legyen a kőhalommal?
Bejegyezve: | 2012. 12. 23. | Comments Off on Mi legyen a kőhalommal?
A MÁV és leányai, amit együttesen MÁV Csoportnak szoktak becézni kemény dió. Feltörhetetlennek bizonyult eddig minden kormány számára. Legjobban egy feneketlen zsákhoz lehetne hasonlítani, amelybe bármilyen elszánással bármennyi pénzt beleönthetünk, semmiféle eredménye nem látható.
1990 óta az egymást követő kormányzatok egyikének sem volt elképzelése, ennélfogva tiszta, átlátható stratégiája sem, a közlekedés, mint rendszer működtetésére. A fejlesztési irányokat eddig is és jelenleg is egyik oldalról a lobbiérdekek, másik oldalról a szűklátókörű fiskális politika határozta, illetve határozza meg. A közösségi közlekedés vonatkozásában a lobbi- és egyéb érdekek még inkább szembetűnők: a közúti távolsági, regionális és helyi személyszállításban a 36 állami tulajdonú Volán vállalat mellett alig található néhány alvállalkozó, a vasúti személyszállításban (egy-két keskeny-nyomközű turistavonalat leszámítva) is egyetlen cég, a MÁV-Start az egyeduralkodó. Budapest esetében is egyetlen szolgáltató kezében van a közösségi közlekedés lebonyolítása.
A MÁV Zrt. a pályahasználati díjakból nem képes finanszírozni a pályakarbantartást, felújítást; ez kritikus mértékű eladósodottsághoz vezetett, amelyet az egymást követő kormányzatok időnként úgy konszolidáltak, hogy nem tettek semmilyen intézkedést a működési és költségstruktúra optimalizálására. A MÁV vezérigazgatói széke mindenkor a kormányzati hűbérbirtok egyik jeles királyságának számított, az állami vasúttársaságot pártközeli cégek finanszírozásra használták és használják.
Mit lehetne tenni?
Az Állami Számvevőszék 2012 augusztusában közzétett jelentésében olvasható:
“a vasúti közlekedés finanszírozásának jelenlegi rendszere, amelyben a monopolhelyzetű társaságok – kimutatásaik szerint bevétellel nem fedezett – költségeit valamilyen módon (költségtérítés, tőkeemelés, szanálás) előbb-utóbb megtéríti a költségvetés, nem ösztönöz megfelelően a megtakarításokra. A társaságok nem érdekeltek ebben a rendszerben a költségek csökkentésében”.
A menetrendek és útvonalak racionalizálásával nem születik annyi megtakarítás, amelyből a szükséges fejlesztések fedezhetők. Így a fejlesztésekre vagy hitelfelvétellel teremthető forrás, vagy magánvállalkozások bevonásával.
Első lépésként átláthatóvá kell tenni az állami tulajdonú vasúti társaságok közötti pénzmozgásokat. A cél eléréséhez
- a személyszállító vasúti társaságot (MÁV-Start) szervezetében és gazdaságilag is le kell választani a pályaüzemeltetést végző társaságról (MÁV),
- az újonnan létrehozott állami tulajdonú személyszállító társaságnak a MÁV és a MÁV-Trakció anyagi és humán erőforrásaiból át kell adni a személyszállítási közszolgáltatás végzéséhez szükséges eszközöket (mozdonyok, motorvonatok, járművezetők, esetleg karbantartó bázis).
- A kizárólag vontatásszolgáltatást végző vasúti társaságot (MÁV-Trakció) szervezetében és gazdaságilag is le kell választani a pályaüzemeltetést végző társaságról (MÁV),
- A személyszállító vasúti társaságnak át nem adott erőforrásaival önálló vontatásszolgáltatóként tevékenykedhet, a piac majd eldönti, életképes-e.
- A vasúti járművek karbantartásával, javításával foglalkozó társaságot (MÁV-Gépészet) szervezetében és gazdaságilag is le kell választani a pályaüzemeltetést végző társaságról (MÁV), ugyanakkor a baleseti elhárítást végző eszközöket és személyzetet a pályaüzemeltető létszámában kell hagyni.
- A MÁV tulajdonú vállalkozások tevékenységét át kell tekintetni. Amennyiben tevékenységi körük közvetlenül az alaptevékenységhez (infrastruktúra és kiszolgáló létesítmények üzemeltetése, karbantartása) köthető, a vállalkozást fel kell számolni, tevékenységét vissza kell szervezni. Amennyiben a tevékenysége kívül esik az alaptevékenységen, a vállalkozást a MÁV tulajdontól függetleníteni kell.
Ezek csak az első és legfontosabb lépések lehetnek egy átlátható állami vasút létrehozása irányába.