A jó dolgozók hibáznak is
Bejegyezve: | 2013. 06. 29. | Comments Off on A jó dolgozók hibáznak is
… a jó vezető pedig engedi őket hibázni.
Aki valaha is vezetett embereket, hamar rájön, hogy az egyik legfélelmetesebb dolog a beosztottakat hibázni engedni. Bár a hibák lehetővé teszik az egyénnek a tanulást és a fejlődést, ugyanakkor igen költségesek is lehetnek. Mindenesetre az igazán jó vezető megtalálja a módját, hogyan engedje beosztottait kockázatokat vállalni – már ha valóban hiteles, jó vezetővé kíván válni. Tehát, aki azt szeretné, hogy beosztottjai fejlődjenek, ki kell dolgoznia azt a módszert, ami ezt lehetővé teszi számukra, anélkül, hogy a cég veszélybe kerülne.
“A bátorság nem a félelem hiánya, inkább egy döntés, ami szerint valami más fontosabb a félelemnél.” – Meg Cabot
Első lépésként fel kell deríteni azokat a területeket, ahol “elfér” a hiba anélkül, hogy túl nagy kárt okozna. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy azok a területek, amelyek ügyfeleinket vagy belénk vetett bizalmukat veszélyeztetné, kívül kerüljenek a meghúzott határokon. Meg kell találni helyettük azokat a területeket, amelyek barátságosabb gyakorlóterepül szolgálhatnak a kísérletezés számára.
A második lépés sem kevésbé fontos: tudatosítani kell a dolgozókkal az új irányelvet: Bármely hiba első elkövetése semmilyen hátrányos következményt nem von maga után, már amennyiben szándékolatlan volt és elkövetője a legjobbra törekedett, mikor vétette. Bármely hiba első elkövetése semmilyen hátrányos következményt nem von maga után, ám másodszor nem szabad ugyanazt a hibát elkövetni. A kemény szabály szerint, ha valaki először követ el egy hibát, az egész team mögé áll, hogy segítsen kijavítani. Ám, ha valaki másodszor is elköveti ugyanazt a hibát, 100%-ig biztos lehet benne, hogy szembe kell néznie a következményekkel. Ezt a szabályt kell alkalmazni minden első esetben előforduló hiba esetén.
Mindannyian követünk el hibákat. Ha nem követnénk el hibákat, akkor valószínűleg nem próbálnánk ki elég új dolgot – ez maga volna a hiba. Ez a folyamat a legjobb tanulási és fejlődési módszer az egyén számára. Ahogy John Wooden mondta egyszer,
“Ha nem követsz el hibákat, semmit sem csinálsz.”
A jó ötletek és az újítások felé vezető út hibákkal van kikövezve. A hibák kivezetnek komfortzónánkból, el a fejlődési zónába, ahol új dolgokat fedezhetünk fel és új tapasztalatokat gyűjthetünk. A hiba nem elhibázás, hanem annak a folyamatnak egy lépése, amely során kiiktatjuk a nem működő elképzeléseket, hogy közelebb kerüljünk azokhoz, amelyek működnek.
A jó vezetők elérhetővé teszik beosztottaik számára a hibázás szabadságát. Ám azok a jó beosztottak, akik hibázás esetén
- Tanulnak belőle:
A jó beosztott felismeri, hogy minden jószándéka mellett hibát vétett. Nem veszi védelmébe hibáját, ehelyett képes objektíven értékelni, felismerni, mit tett rosszul, és megérteni, hogy döntése vagy cselekedete miért nem volt jó. - Elismerik a hibát:
A jó beosztott felelősséget vállal hibájáért; készségesen elismeri. Nem keres mentségeket, hanem elismeri, hogy igen, hibáztam, és nyíltan kimondja azt is, hogy mit tanult hibájából. Ezzel jó úton jár a következő 3. és 4. lépés felé. - Kijavítják a hibát:
A jó beosztott tudja, hogyan javíthatja ki, amit elrontott. Kész megtenni mindent, hogy kijavítsa a hibát és ismét a helyes irányba terelje az eseményeket. Természetesen előfordulhat, hogy a kár már bekövetkezett és nem lehet helyreállítani, de a jó beosztott akkor is képességei szerint a legjobbat nyújtja. Időtervet készítenek a hiba orvoslására, és az előrehaladás ütemtervét közzé teszik, hogy mindenki tisztában legyen a feladat sürgősségével. - Tesznek róla, hogy ugyanaz a hiba ne forduljon elő még egyszer:
Ez a tanulási folyamat legkritikusabb lépése. Ha egyszer a hiba bekövetkezett, mindenki számára a legfontosabb dolog kitalálni, hogy milyen intézkedésekkel lehet megakadályozni ugyanennek a hibának a jövőbeni előfordulását. Ezt a lépést érdemes dokumentálni, hogy a nyert tapasztalatok ne merüljenek feledésbe. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a hibából mások is tanulhassanak, így nekik már nem kell elkövetni ugyanazt a hibát ahhoz, hogy a tapasztalatoknak hasznát vegyék.
A hibajavítás fenti lépései az élet bármely területén alkalmazhatók; akár üzleti területen, akár a mindennapi életben – a kármentés alapelve ugyanaz. A jó beosztott számosszor hibázik, de az igazán jó beosztott az, aki mestere a hibák helyrehozásának.
Foglaljuk össze:
- Beismerés – hibáztam.
- Elismerés – Sajnálom, hogy hibáztam.
- Felismerés – Már látom, mit csináltam rosszul, mi okozta a hibát.
- Ráismerés – A következőket kell tennem, hogy kijavítsam a hibát.
- Kiismerés – Már ismerem a hiba természetét, tudom mit (nem) kell tennem ahhoz, hogy még egyszer ne kövessem el.
- Elkerülés – Ugyanazt a hibát nem követem el kétszer.
Aki a magáévá teszi a fenti hat lépést, és a szerint jár el, megtapasztalhatja, hogy kollégái bizalma és tisztelete növekszik irányába. Kollégái, barátai hamarabb megbocsátják hibáit, és könnyebben adnak neki második esélyt. Nem a hibázás a baj, az számít igazán, mit teszel utána.
