Egyedül nem megy…
Bejegyezve: | 2014. 09. 29. | Comments Off on Egyedül nem megy…
Dávid Ilona, a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója az eddig megszokottól eltérően, a legnagyobb pályaüzemeltetőt érintő permanens átalakításokról szóló beszámoló helyett inkább a „miért vagyunk mi?”, a szolgáltatások javítására vonatkozó kérdést boncolgatta.
Hogy a hallgatóságnak ne maradjon hiányérzete, Dávid Ilona megnyugtatta a konferencia résztvevőit, hogy a csoportszintű átalakítás továbbra is folyamatban van, folytatódik a kiszervezett tevékenységek visszaszervezése. Mindamellett fontosabbnak tartotta azt előadásának középpontjába emelni, hogy miért is van a MÁV csoport, honnan hová szeretnének eljutni, és mi is a feladatuk.
A fő feladatokra fordítják figyelmüket: a pályaműködtetésre és a személyszállításra; az ezekhez kapcsolódó kiszolgáló tevékenységeket – köztük az adminisztrációs területet és az ingatlanokkal kapcsolatos szolgáltatásokat – erősen koncentrálják. A legfőbb feladat az üzemeltetés, amihez rendelkezésre állnak a hosszú távú szerződések a személyszállítás és a pályaműködtetés terén is, a tevékenység folytatásához hosszú távú, hároméves üzleti tervvel rendelkeznek. Mivel az állammal megfelelő keretrendszerben működnek együtt, és szerződéses kötelezettségeiket teljesítik, így a hosszú távú finanszírozás is megoldott. Az utóbbi két évben a vállalatcsoport nyereséges volt, és az idei adatok alapján is kijelenthető, hogy az üzleti terv előírásai tarthatók.
Terveik tartásához rendezett gazdasági körülményekkel kell rendelkezniük, hiszen a jövő célja a szolgáltatási színvonal növelése. Ehhez sok esetben elsősorban nem pénz szükséges, hiszen számos probléma megoldásában nem az anyagiak játszanak elsősorban szerepet. Néhány olyan valós példán keresztül mutatta be a témakört, amelyek sajtóvisszhangot is kaptak, és amelyek súlyosságát a MÁV Zrt. vezetése is elismeri.
Mint elmondta, a problémákat kezelni kell, fel kell ismerni okaikat, és el kell gondolkodni azon, mit lehet tenni annak érdekében, hogy később ne történjenek meg. Az első felhozozott példa a spliti vonat esete: a média is foglalkozott vele és a MÁV is számos megkeresést kapott az utasoktól. A MÁV kielemezte, mi is a baj ezzel a vonattal azon túl, hogy meleg van rajta, mert a légkondicionáló berendezések nem működtek, azon túl, hogy zsúfoltság van rajta, azon túl, hogy rendszeresen jelentős késéssel közlekedik. Az utas szemszögéből jogos elvárás, hogy azt a minőségi utazást kapja, amit megvásárolt.
A vonat hetente kétszer közlekedik Budapest és Split között, jellemzően hozzánk más országokból érkezve. A MÁV a magyar szakaszon kialakuló késésekért tud felelősséget vállalni, de nem tehet a vonat külföldön „összeszedett” késéséről, ahogy az rendszerint történik. Mivel a vonat nyáron közlekedik, nagyon fontos a légjavító berendezések állapota. A vonatban vegyesen közlekednek magyar és külföldi kocsik, fontos a MÁV számára, hogy a szerelvény minősége megfelelő legyen, ezért mindent meg kell tenni. A legeslegnagyobb probléma ezzel a vonattal a túlzsúfoltság volt. Ennek oka az, hogy ez egy nemzetközi gyorsvonat, amely belföldi forgalomban helybiztosítás nélkül, nemzetközi forgalomban fakultatív helybiztosítással közlekedik. Sokan használják ezt a vonatot Horvátországon belül is a tengerpart eléréséhez, így óhatatlan, hogy hatalmas tömeg legyen rajta. A túlzsúfoltságon kívül az is rendszeresen előfordult, hogy visszaúton dupla helyjegykiosztás történt, a horvát jegyvizsgálók pedig nem tudtak segíteni.
A történteket megvizsgálva kiderült, hogy a legnagyobb gond a kötelező helybiztosítás hiánya, az, hogy a vonat csak hetente kétszer közlekedik, illetve az, hogy a horvát vasúttársaság visszafelé irányban kisebb kapacitásúra cserélte a kocsikat, de ezt a közösen használt helybiztosítási rendszerbe nem rögzítette. Nagyon elkeserítő ez a helyzet azok számára, akik ezen a vonaton utaznak.
„Úgy gondoljuk, lehet ezt jobban is csinálni” – jelentette ki Dávid Ilona. – „Mégpedig azért gondoljuk úgy, mert nem ez az egyetlen nemzetközi vonatunk van.” Saját üzeleti kockázatunkra üzemeltetünk vonatokat Németországban; a MÁV-START rendeli a menetvonalat, intézi a vonat közlekedtetését, és az utasok elégedettek, a vonat nyereséges, azzal együtt, hogy ott is több vasúttársaságnak kell együttműködnie. Ugyanez igaz a többi nemzetközi vonatunkra.
Azt gondoljuk tehát, hogy van megoldás a spliti vonat esetére is; de nem elég ezt gondolni, ezért bizony dolgozni kell. Kommunikálni kell. Egyedül ezt a problémát nem fogjuk tudni megoldani. Erősíteni kell a horvát és a magyar vasút közötti kapcsolatot, és nemcsak mint vasút a vasúttal, hanem vasúttechnológiai, operatív szinten. A vasúttársaságok emberei beszéljenek egymással!
A túlzsúfoltság elkerülésére megoldás, hogy 2015 nyarán kettő helyett három vonatot tervezünk indítani. Ezen kívül indítanánk direkt járatokat Rijeka felé, ezzel megosztható az utasforgalom. Nagyon fontos, hogy a horvát vasúttal tájékoztassuk egymást az esetleges fennakadásokról, hogy az utasokat is tájékoztatni tudjuk. Nyilvánvaló, hogy jövő nyáron sokkal felkészültebben kell ezt a vonatot is leközlekedtetni, hogy a nemzetközi hálóztokon is sikeresebbek legyünk, hiszen látjuk, hogy van igény a vasút használatára. Muszáj összefognunk a többi vasútvállalattal, muszáj kialakítani a kommunikációt, annak érdekében, hogy közösen sikeresek legyünk.
Vannak máshol is problémák: a mai napon is, egyszerre, olyan kapacitás-szűkülések vannak a MÁV hálózatán, amelyeket nagyon nehéz lekezelni. Egyszerre számos helyen folyik átépítés, felújítás, közöttük a román oldalon Kürtös állomás is az infrastruktúra fejlesztés álodozata – vagy nevezhetjük örömteli esménynek is. Ugyanakkor szembe kell néznünk azzal a problémával, hogy nekünk a vonatokat közlekedtetni kell; partnernek ell lennünk abban, hogy a vasúti árufuvarozás Magyarországon növekedjen. Mindent megpróbálunk megtenni annak érdekében, hogy a kapacitás-szűküléssel érintett vasútvonalak esetén elkerülő útvonalakat biztosítsunk, de tudjuk, hogy ez nem vigasz.
„Beszélnünk kell egymással, és időben kell beszélnünk egymással” – fejtette ki a megoldás egy lehetőségét. Nem akkor, amikor a vágányzásrak már egymásba érnek, hanem előtte: egyeztetnünk kell, hogy az egyes munkák mikor, milyen sorrendben kövessék egymást. Át kell gondolnunk, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a kapacitás-szűküléseket tudomásul vegyük, a piac is tudomásul vegye, és cserébe ajánljon is valamit. Ehhez is összefogás kell, átgondoltabb munka. Néhány hónappal ezelőtt botrányosan sok vonat ácsorgott kürtösi kilépésre várva, botrányosan sok vonatot nem tudtunk már Szolnokról sem továbbindítani.
A helyzet feloldására külön határirányító munkakört vezettünk be, előjelentő rendszert alakítottunk ki, így mindketten értesülünk az érkező vonatokról. Operatív módon az összefogás már megvan, a jelentkező árufuvarozási mennyiségeket már le tudjuk bonyolítani, azonban hosszú távon is kell az együtt gondolkodás.
Az infrastruktúra fejlesztéseket és vágányzárakat előre meg kell terveznünk, előre értesítenünk kell a vasúttársaságokat és előre kellenek a visszajelzések. Nagyon fontos lépések zajlanak velünk, körülöttünk; át kell gondolnunk, mit, miért és hogyan teszünk, hogy tényleges célunkat menet közben is elérjük.
Én egy kekec ember vagyok, valószínűleg ezért merültek fel bennem kérdések:
- Miért a pályaüzemeltető első embere foglalkozik egy operátor egy vonatának problémáival?
- Mit csinált mostanáig a pályaüzemeltető, és annak elnök-vezérigazgatója, hogy ekkora “aha-élményként” éri a felismerés, hogy kommunikációra és tervezésre van szükség?
Azt hiszem, Az Év Legkínosabb És Leggázabb Konferencia-előadását hallottuk.
