Sajátcélú vasúti pályahálózat kiszolgálása – Az iparvágány használat nehézségei

Kramli Ferenc, a MÁV-START személyzetmenedzsment-vezetője és Farkas Gyula, a Rail Cargo Hungaria (RCH) vasúti kapcsolatok vezetője a saját célú vasúti pályahálózatok kiszolgálásának nehézségeit, a beállításra és a kihúzásra vonatkozó szabályokat elemezték a IX. Vasúti Tréningen.

A MÁV-START mozdonyszemélyzetet biztosít többek között az RCH számára, úgy a vonattovábbításhoz, mint az iparvágányok kiszolgálásához – kezdte előadását Kramli Ferenc. A személyzetnek meg kell felelnie a különböző rendeletekben előírt képesítési követelményeknek. A mozdonyvezetők tekintetében két fő jogszabály az irányadó; a képzési rendelet és kiegészítő tanúsítványokról szóló rendelet. Mind a járművezetői igazolvány, mind a tanúsítvány formátumát EU rendelet szabályozza.

A MÁV-START valamennyi mozdonyvezetője rendelkezik az országos pályahálózatra érvényes vizsgákkal, ugyanakkor sajátcélú pályahálózatra érvényes SCVPSZU vizsgával csak néhány fő rendelkezik. Az országos pályahálózatra és a sajátcélú vasúti pályákra érvényes ismeretanyagok – még ha jelentős átfedés is van köztük – egymás között nem átjárhatóak. Megoldás lehet átképzési program készítése, amivel minimális óraráfordítással az országos közforgalmú jogosítvánnyal rendelkező járművezetők jogosulttá válnak sajátcélú vasúti pályán is dolgozni.

Farkas Gyula elmondta, hogy a Rail Cargo Hungaria évi 32-33 millió tonna vasúti árufuvarozási teljesítményének mintegy egyharmada kapcsolódik iparvágány kiszolgáláshoz. Az RCH 425 iparvágány kiszolgálási szerződéssel rendelkezik, ezek közül 110 helyen van belső vasútüzemi tevékenység. Az „utolsó mérföldek” kiszolgálása jellemzően magasabb fajlagos költséggel történik, mint a vonali vonattovábbítás. Az iparvágányok további fennmaradása jellemzően ennek a költségszintnek a nagyságrendjétől függ.

A vasúti árufuvarozó társaság, az iparvágány használó és a közforgalmú pályahálózat működtetője alkotta háromszög minden éle között szerződés szabályozza a forgalom lebonyolítását. Az iparvágány működtetőjének kapcsolatrendszere meglehetősen szerteágazó, az iparvágány méretére, a hálózat bonyolultságára tekintet nélkül, a tulajdonosnak hihetetlen mennyiségű adminisztrációs kötelezettsége van.

Egy öt vágánykilométeres hosszúságú sajátcélú vasúti pályahálózat éves működtetési költsége, beleértve a használatba vételi engedély díját, a karbantartás és felügyelet költségeit, a vontatójármű költségeit, és a felelősségbiztosítási díjat, meghaladja az évi hét és fél millió forintot. Ezen a költségen felül jelentkezik a személyzet kiképzésének és időszakos oktatásának a költsége, amelynek a végösszege már csak tízmilliós nagyságrendben mérhető. Az eddigi költségekhez mérten a monopolhelyzetben lévő Vasútegészségügyi Kht-nek fizetendő néhány tízezer forintos orvosi vizsgálati díjak már aprópénznek tekinthetők.

Share