Ha sétáltatom a kutyám
Bejegyezve: | 2018. 01. 02. | Comments Off on Ha sétáltatom a kutyám
Szinte meg sem tudom számolni, hányszor hallottam, hogy “á, nem …”, “ő csak…” – mintha a kutyasétáltatók nem gondolkodnának.
Hetek munkája mehet a levesbe, ha megjelenik egy neveletlen, felügyelet nélküli idegen kutya, aki ráközelít a miénkre, körbeugrálja, és egekbe küldi a stressz-szintjét. Mindennek a tetejébe a gazdája ártatlanul azt mondja:
Csak játszani akar…
Ez az a helyzet, amikor könnyű elveszíteni nyelvünk fölötti uralmunkat…
Közelítés
Ha azt látod, hogy a kutyámat pórázon sétáltatom, ne engedd a sajátodat felénk szaladni! Még ha a kutyám barátságosnak néz is ki, először kérdezz! Nem véletlenül sétálunk pórázzal,és az okokhoz semmi közöd.
Ha azt látod, hogy visszahívom a kutyám, és nagy ívben elkezdünk kikerülni, nyugodtan feltételezheted, hogy azt gyakoroljuk, hogyan maradjon nyugodt. Ne engedd ilyenkor a kutyádat felénk szaladni! Sok időbe telt megtanítani, hogy nyugodt maradjon, ne tedd tönkre a munkánkat.
Ha távolról meglátunk téged a kutyáddal, és irányt változtatunk, kérlek, ne próbáljatok közelebb jönni. És a kutyádat se engedd felénk futni! Jó oka van, hogy távolságot tartunk, kérlek,tartsd tiszteletben.
Ne mondd, hogy “csak játszani akar”, amikor a kutyád lerohanja az enyémet, mert fogalmad sincs annak a kutyának a szándékairól, élményeiről, érzelmi állapotáról, amelyikkel “csak játszani akar”. Gondolkodj!
Érezd meged felelősnek a kutyád biztonságáért! Ha én sétáltatom a kutyám, figyelembe veszem a tiéd érzelmeit is. Látom, ha játszai akar, felismerem, ha meg van ijedve, a sajátomat úgy vezetem, hogy minél biztonságosabb legyen mindkettőnek. Ha én felügyelem a kutyámat, de te nem, a te kutyád biztonsága már nem az én felelősségem!
Ne sértődj meg, ha miközben mindent megteszek azért, hogy a kutyádat úgy elkerüljük, hogy az enyém nyugodt maradjon, közben te megengeded a tiednek, hogy közelítsen, és ezért az enyém megugatja. Te okoztad, semmi jogod megsértődni. Nekem van jogom sértve érezni magam, mert nem felügyelted a kutyádat, nem adtad meg azt a teret, amire a kutyáinknak szüksége lett volna.
Megérintés
Ne akard kérdés nélkül megsimogatni a kutyámat! Lehet, hogy nem látszik ijedtnek, de ez lehet éppen a félelem miatti mozdulatlanná válás is. Én vagyok az, aki a biztonságot jelenti neki, és én is tiszteletben tartom a személyes terét. Nincs jogod hívás nélkül behatolni a személyes terébe, hagyd hát meg neki a lehetőséget, hogy elmenjeen melletted!
Ne légy meglepve, ha miután hiába mondtam el mindezt, és továbbra is kéretlenül-hívatlanul tapogatni akarod, leüvöltöm a fejed. Ha az udvarias kérést nem veszed figyelembe, nem hagysz más választást – ha a kutyámat meg kell védeni a tolakodástól, hidd el,megteszem.
Nem minden kutya szereti, ha idegenek tapogatják. Te szereted? Gondold el, hogy jöne valaki, aki két-háromszor nagyobb nálad, föléd hajol és beleturkál az arcodba… Gondolom, te is szereted eldönteni, ki hatolhat be a személyes teredbe. Gondolj erre, ha legközelebb találkozunk!
És légy szíves ne mondd, hogy “én is kutyás vagyok”. Te nem az én kutyám embere vagy, és ez az egyetlen, ami számít.
Légy szíves, tartsd tiszteletben a személyes terünket!
