3. Fejezet – Élet a pozitív KI-vel

Ismerd meg szellemedet

Sokan megértik a pozitív gondolkodás fontosságát, ám nem egyszerű dolog mindig pozitívnak maradni. Ha szellemünk éppen negatív, ezt magunk nem biztos, hogy felismerjük, ezért, mielőtt megpróbáljuk megtartani pozitív állapotunkat, meg kell tanulnunk azonosítani szellemi állapotunkat.

A KI légzés ennek egyik fontos eszköze. Ha minden nap gyakoroljuk, légzésünk lecsillapul, és ezzel elménk is lecsillapul. Ha elménk nyugodt, mint a víz felszíne szélcsendben, gondolataink tisztán tükrözik a minket körülvevő valóságot. Ilyenkor pontosan ismerjük szellemünk állapotát, akkor is, ha éppen negatív állapotban vagyunk, vagy valamilyen külső tényező zavaróan hat ránk.

Amikor a KI légzést oktatom, ezt az állapotot a következőképp szoktam leírni: „Mint a csendes, nyugodt vízfelszín, amely a holdat és egy lágyan sikló madarat tükröz; a valódi, élő nyugalom az, amikor szellemünk mindent tisztán tükröz”.

A szellem állapota hasonló a víz felszínéhez. Ha szellemünket aggodalom, harag vagy idegesség zavarja, hullámok keletkeznek rajta. Ez megakadályozza, hogy bármit is lássunk. Ha a vízfelszín nyugodt, akkor tükrözi a holdat és a madarat, ahogy előtte száll.

A legfontosabb dolog, hogy vegyük észre az univerzumot. Éljük mindennapi életünket úgy, hogy a KI légzéssel lecsillapítjuk háborgó gondolatainkat. Ha így teszünk, harmóniába kerülünk az univerzummal és szellemünk természetes módon válik pozitívvá.

Életünkben nem minden történés jó. Még ha szellemünk általában pozitív is, ha történik néhány negatív esemény, az könnyen negatívvá változtathat. Ezért nem csak azért szükséges a KI légzés mindennapi gyakorlása, hogy pozitívvá alakítsuk szellemünket, hanem azért is, hogy ezt az állapotot megtartsuk. Ugyanakkor a gyakorlás nem azt jelenti, hogy a negatív dolgokra erőltetetten pozitívként gondolunk; az ilyen gondolkodás stresszt okoz, és mint tudjuk, a negatív negatívat vonz.

Akkor mit tegyünk, hogy szellemünk pozitív legyen?

Van tudatos énünk, amelyről vannak ismereteink, és van tudatalattink, amely a háttérben marad. A tudatalatti olyan, mint egy szellemi raktár; az itt tárolt dolgok mind a tudatos énünk termékei. A tudatalatti általában a szellem gyermeke, ezért, ha a felszínen meg is próbálunk pozitívak maradni, ha tudatalattink negatív, könnyen negatívvá válhatunk. A tudatalatti én pozitívvá változtatásához mindennapi gyakorlás szükséges.

A legegyszerűbb gyakorlat, ha életünk során pozitív szavakat használunk. A szavaknak hatalmas ereje van, kimondott szavaink állnak a legközelebb hozzánk; erősen hatnak tudatalattinkra.

Ha egy gyereknek újra és újra azt mondjuk, hogy „Hibáztál”, ezzel kialakítjuk benne a tudatot, hogy csak hibázni tud. Magunknak is tudunk óvatlanul negatívumokat mondani: „Nem tudom megtenni”, „Utálom”, és így tovább. Ha azt mondogatjuk magunknak, hogy „Nem tudom megtenni”, a gondolat lehatol a tudatalattiba, ezért ha valamit meg kell tennünk, először a „nem tudom” fog eszünkbe jutni.

Hogy szellemünk pozitív beállítottságát mindig meg tudjuk tartani, mindig pozitív szavakat kell használnunk. Ha ki is csúszik egy-egy negatív szó, van lehetőségünk azonnal pozitívra változtatni. Ha tudatalattinkat pozitívvá változtatjuk, észre fogjuk venni, hogy a dolgok természetes módon pozitívvá változnak körülöttünk.

„Természetesnek lenni” nagyon fontos; ha természetesek vagyunk, nem ér minket stressz. De ha úgy akarunk pozitívak lenni, hogy nem próbáljuk tudatalattinkat is pozitívvá változtatni, nem fogunk megváltozni.

Számos módja van a tudatalatti pozitívvá változtatásának. Ezek egyike, ha leírjuk egy darab papírra: „Pozitívan fogok gondolkodni”, és a papírt kifüggesztjük a nappaliban vagy a hálószobában. Mindennapi látványa is hatással van a változásra. Másik módszerként minden este, lefekvés előtt a tükör előtt állva azt mondjuk magunknak: „Pozitív leszel!” Ez is nagyon hatékony.

Bár ezek a módszerek egyszerűek, sokan mégsem alkalmazzák; azt kérdezik: „Mennyi ideig kell ezt csinálnom?” A válasz egyszerű: amíg meg nem sikerül változni; mindenesetre két-három hónap mindenképpen szükséges hozzá.
Számtalan negatív információnak vagyunk kitéve; gondoljunk csak az erőszakos bűncselekményekre és az TV-ből vagy az újságokból áradó erőszakra. A médiának a valóságot kell közvetítenie, ezért nem fog megváltozni.
Ha negatív információkkal tömjük szellemünket, annak negatív hatása lesz testünkre is, anélkül, hogy észrevennénk. A tudatalattiban felhalmozódó negatívumok adott pillanatban felszínre fognak bukkanni. Így hát önmagunk védelmében fontos tudatalattink pozitívan tartása. Saját magunk védelmének nem az önvédelmi művészetek gyakorlása az egyetlen módja.

Először is, a KI légzés gyakorlásával csillapítsuk le elménket, és váljunk pozitívvá; ezután változtassuk tudatalattinkat pozitívvá; ezzel véglegesen a valódi pozitív élet mesterévé válhatunk.

Pozitív gondolkodás, összhangban az univerzummal

Sokan gondolják, hogy a pozitív gondolkodás fontos. Másrészről, sokan gondolják azt is, hogy a pozitív gondolkodás időnként szerény eredményt hoz. Melyik igaz? A választ a „pozitív” meghatározása rejti.

Korábban említettem, hogy mennyire fontos az Univerzum alapelveinek megfelelően élnünk. Gondoljunk arra, hogy pozitívnak lenni akkor jelent valóban pozitívumot, ha az az univerzum alapelveinek megfelel. Az univerzummal összhangban pozitívnak lenni nem nehéz.

Néha, egy számomra pozitív dolog mások számára nem az. Ugyanúgy, mint amikor egy számunkra előnyös dolog másnak nem az. A valóban pozitív dolgok azonban magunk és mások számára is pozitívak. Ha csak magunk válunk pozitívvá, akkor gondolkodásmódunkkal vagy megközelítésünkkel van baj. Saját, énközpontú pozitívumainkat másra erőltetni konfliktushoz vezet.

Egy üzletember sem köthet úgy igazán előnyös üzletet, hogy az üzletfelének kifejezetten hátrányos. Lehet, hogy sokat nyer rajta, de ha az üzlet környezetére nézve romboló hatású, nem lesz hosszan kitartó. Ne gondoljunk az érvekre és ellenérvekre önzően; üzletfeleink érdekeit kell szem előtt tartanunk – meg a közjót és az Univerzumot.

Manapság a média sokszor emlegeti a nemzeti hasznot. Az előzőekhez hasonlóan, ha egy nemzet csak saját országa hasznára gondol, az valójában nem nemzeti haszon. A valódi nemzeti haszon más országok hasznából és sajátunkéból egyszerre fakad. Ha egy nemzet csak saját hasznát keresi, konfliktushoz, vagy háborúhoz vezet.

Ugyanez érvényes mindennapi életünk kommunikációjára is, számos ember tanúsíthatja: jó tanácsot adunk valakinek, de az illető nem fogadja meg. Sok-sok példáját láthatjuk, ezek egyike, amikor a szülő mondja gyermekének: „Azért mondom ezt, hogy hasznodra váljon”. Valóban, a szülő mondott valamit gyermekének, ám időnként ez a szülő reménye, nem a gyermeké. A szülők sokszor saját reményeiket kényszerítik gyermekeikre; ha ilyesmi történik, konfliktus támad a gyermek és a szülő között.

Minden ember tud példát mondani az énközpontúságra; ezért fel kell tudnunk ismerni, hogy saját pozitívumunk mikor esik egybe az univerzális pozitívummal. Ha saját pozitívumunk csak sajátunk, szellemünk önközpontúvá válik, és sokszor kerülhetünk konfliktusba másokkal. Ha valaki nem tud másokkal jól együttműködni, még ha próbál is pozitív maradni, hát gondolja át, vajon saját pozitívuma megegyezik-e az Univerzum pozitívumával. Gyakran ez a pozitív gondolkodás kelepcéje.

Van, aki azt mondja, „Fejlesztenünk kell az egónkat”. Ha itt az egó azt a szellemet jelenti, amely saját és mások fejlődését is elősegíti, akkor az nem is az egó…

Honnan tudhatjuk, hogy saját pozitívumunk megegyezik az univerzális pozitívummal? A KI légzésnek ebben nagy szerepe van. A KI légzést gyakorolva szellemünk lecsillapodik, nem ragad meg egyetlen gondolatnál. Ha használjuk a KI légzést, gondolkodásmódunk egyre inkább közelíteni fog a helyeshez, bármit teszünk is éppen.

Ezt az állapotot élő nyugalomként határoztam meg (japánul Ochitsuki), és ezt a tudatot Reiseishinnek nevezem (az univerzum tudatához közvetlenül kapcsolódó tudat).

A második világháború alatt a KI légzés többször megmentette az életemet. A harctéren arra nem volt idő, hogy leüljek seizába, ezért menet közben kellett gyakorolnom. Elmém általában természetes módon lecsillapodott, azonban időnként előfordult, hogy nem sikerült megnyugodnom. Ilyenkor azonnal kiküldtem egy katonát felderítésre, aki minden esetben rejtőzködő ellenségre bukkant; ezzel sikerült elkerülnünk a veszélyes helyzeteket.

A háborúból visszatérés óta is naponta gyakorlom a KI légzést. Azóta is tapasztalom, hogy ha a KI légzés ellenére elmém nem csillapodik, az veszélyes vagy kellemetlen helyzet előhírnöke. A KI légzés számos alkalommal mentette meg az életemet.

Azóta a Japán Menedzsment Tanácsadók Szövetsége által szervezett kurzusokon üzletemberek százainak tanítottam a KI alapelveit a Koichi Tohei Ki Dojoban. Az üzletembereknek naponta fontos döntéseket kell hozniuk, és ha önközpontú alapállásból hoznak döntéseket, a végkimenet mindig rossz lesz. Ám, ha döntéseiket az Univerzummal harmóniában hozzák meg, a döntés helyes lesz.
A KI légzés gyakorlásával és az elme lecsillapításával tudatunkat mindig békében, lecsillapodottan tudjuk tartani. Az üzletembereknek különösen szükséges a Reiseishin fejlesztése.

Share

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *