4. Fejezet – A test és a szellem egysége

A test és a szellem egyesítésének négy alapelve

Ebben a fejezetben a test és a szellem egységéről lesz szó (japánul: shin-shin Toitsu). A test és a szellem bár természetében különbözik egymástól, eredetileg egyek voltak; ezért természetes együtt kezelni őket. Nehéz lenne két olyan dolgot egyesíteni, amelyeknek természete különbözik.

Ahogy a korábbi fejezetekben írtam, az emberek többsége testét és szellemét külön használja. Ezért szükséges a test és a szellem együttes használatának folyamatos gyakorlása. És ezen nem csak az edzéseket értem, hanem hanem azt, hogyan létezzünk együtt az univerzummal.

Ha úgy csinálunk valamit, hogy az nem követi az univerzum alapelveit, gondokba, nehézségekbe ütközünk, úgy életünkben, mint környezetünkben. A test és a szellem egyek. Ezért együtt kell használnunk őket, hogy követhessük az univerzális alapelveket.

A test és a szellem egysége azt jelenti, hogy szellemünket az univerzális alapelvekhez igazítjuk, és azok szerint élünk. Összeszedtem a test és a szellem egyesítésének négy alapelvét, hogy ezeket követve bárki könnyen gyakorolhassa a test és a szellem egységét.

A négy alapelv az univerzummal való egység megvalósításának gyakorlati útja. Követésük nem a gyakorlás célja, inkább út valamennyiünk számára az univerzummal való egység eléréséhez. A test és a szellem egyesítésének négy alapelve:

  1. Az egyetlen pont megtartása
  2. Teljes ellazulás
  3. A súlypont lent tartása
  4. A KI kiterjesztése

Ez a négy alapelv egy hegycsúcsra vezető négy különböző úthoz hasonlítható. Ugyanúgy, ahogy egy csúcs eléréséhez bármelyik nekünk tetsző utat kiválaszthatjuk, a négy alapelv bármelyikének gyakorlásával elérhetjük a test és a szellem egységét.

Nem kell egy időben kettővel, vagy többel törődnünk, egyszerre mindig csak eggyel. Hadd fejtsem ki az alapelveket egyenként.

Összpontosítás az Egyetlen Pontra

Mindenki tisztában van vele, hogy mennyire fontos lecsillapítani tudatunkat. Nos, hol az a hely, ahol ezt megtehetjük? Ez a hely az „egyetlen pont”, erről lesz szó a következőkben. A keleti emberek ősidők óta nagy hangsúlyt helyeznek az alhas térségére (Seika-tanden), ezt tekintik az emberi erő központjának.

Gyakran azt a téves hitben élnek, hogy a fizikai erő alhasba koncentrálásával erős alhasat érhetnek el. Igaz, hogy az alhas fontos, ám nem a fizikai erőt kell ide összpontosítani. Az alhas a tudat lecsillapításának helye.

Ha pusztán megfeszítjük alhasunkat, meg fog feszülni mellkasunk is. Ha hosszú ideig folytatjuk, fájdalom ébred gyomrunkban, és megemelkedik vérnyomásunk is.
Ne felejtsük el, hogy a szellem mozgatja a testet. Mivel az alhas a test középpontja, természetes, hogy ha erre a területre koncentrálunk, testünk feszültté válik.

Pontosan ezért választottam ki azt a pontot az alhasban, ahová nem tudunk erőt összpontosítani, és amely végtelenül kicsi. Egyetlen pontnak neveztem el (seika-no-itten).

A kezdők általában rossz helyen, túl magasan keresgélik; az egyetlen pont mélyebben van, mint gondolnánk, nagyjából a fanszőrzet felső szélénél, néhány hüvelykkel a köldök alatt.

Az Egyetlen pont jelentése

Gondoljunk bele mélyebben az alhasi egyetlen pontba. Az Univerzum egy végtelen kör, végtelen átmérővel, tehát elmondhatjuk, hogy mindig az univerzum középpontjában vagyunk. Akár balra lépünk, akár jobbra, egyik esetben sem igaz, hogy közelebb kerültünk az univerzumhoz, vagy távolabb tőle. Az Univerzum határtalan.

Azt sem mondhatom, hogy én vagyok az univerzum középpontja. Mindenki az univerzum középpontja. Egy papírra rajzolt körnek jól meghatározható középpontja van, míg egy végtelen körnek annyi középpontja van, amennyit csak szeretnénk.
Buddha tanítása szerint „Én vagyok a magam Ura mennyben és földön; nem az emberek embere vagyok, hanem a sajátomé.” Buddha azt is mondta, hogy „az Univerzum minden egyes dolga lehet Buddha”.

Később a szerzetesek ezt félreértelmezték, mondván: „Csak Buddha a szent”.
Az univerzum sűrűsödése közben egyénné lett; tovább sűrűsödve az alhasi egyetlen ponttá vált. Az egyetlen pont nem kitapintható, hanem az a pont, ahová végtelenül sok felezéssel végtelenül összesűríthetjük tudatunkat. Ha elérjük azt a határt, amikor túl apróvá válik ahhoz, hogy elképzeljük, folytassuk az összpontosítást tudatunkban.

A végtelen összesűrítés végtelen nyugalmat eredményez; ez az alhasi egyetlen pont pontos értelme.

Ha az egyetlen pont túl kicsi ahhoz, hogy érezzük, és abbahagyjuk az összpontosítást, az élő nyugalom helyett holt nyugalomhoz vezet. Az élő nyugalom a végtelen mozgást tartalmazó stabil állapot, míg a holt nyugalom a mozgás nélküli erő. Hasonlóak, de alapvetően különböznek. E világban semmi sem áll, minden mozog és változik – a tudat is. A holt nyugalom nem követi az univerzum alapelveit.

A varázsfazék

Van egy régi történet egy varázsfazékról. Egy kereskedő egy öreg fazekat akart eladni, de a vásárlók kifogásolták, hogy a fazék túl drága. A kereskedő azt mondta: „Nem, egyáltalán nem drága, mert ez egy varázsfazék.”

„És milyen varázslatot tud ez a fazék?” – kérdezték tőle. „Tegyetek bele bármit, amit csak gondoltok” – válaszolta a kereskedő. Az emberek elkezdtek különböző dolgokat dobálni a fazékba; és azok mind eltűntek.

Valóban varázsfazék volt; az ilyen fazekak nagyon hasznosak. Mindannyiunknak van ilyen varázsfazekunk az alhasi egyetlen pontban. Egy végtelenül kis pont, amely képes mindent elnyelni.

Például, ha valaki hamis pletykákat terjeszt rólunk, elveszíthetjük nyugalmunkat, ha agyunkkal próbáljuk feldolgozni. Ám ha leküldjük az egyetlen pontba, nem idegesítjük fel magunkat. Ha elnyomjuk, az csak azt eredményezi, hogy a harag később ismét előtör, ez az egészségünknek sem tesz jót. Így hát csak hajítsunk mindent az egyetlen pontba és mosolyogjunk.

Ha így élünk, még ha villám is csap mellénk, nem riadunk meg sem a mennydörgéstől, sem a villám fényétől. Az egyetlen pont magába fogadja, elnyeli őket és eltűnnek. Ha követjük ezt az elvet, nyugodtan teázhatunk, bármi is történjék körülöttünk, az nem ráz meg minket.

Ha valaki elkezdi mindennapi életében megtartani az egyetlen pontot, képes lesz mindig megtartani nyugodt testi és tudati állapotát. Képes lesz olyan megrengethetetlen tudatot felépíteni, mely akkor is megmarad, ha a világ össze is dől körülötte; az a tudat, amely oly hatalmas, mint az óceán, úgy lesz képe elnyelni mindent, hogy maga szennyezetlen marad.

Az emberek általában azt hiszik, hogy a relaxáció az erő elveszítését jelenti, ezért is nem próbálnak veszélyes helyzetben relaxálni. Ehelyett inkább megfeszítik testüket. Rögtön fel fogjuk ismerni az ellazulás fontosságát vészhelyzetben, mihelyt felismerjük, hogy az ellazult állapot a legtermészetesebb és legstabilabb állapot.

A legtöbb modern betegséget idegi problémák okozzák: stressz, ingerültség, harag és depresszió; összeszűkítik a finom ereket, és megzavarják az életerő manifesztációját.

Tartsuk meg az egyetlen pontot az alhasban

Többen úgy gondolhatják, hogy „ha mindig az egyetlen pontra koncentrálunk, akkor semmi mást nem tudunk csinálni”. A következőkben megválaszolom ezt a kérdést. Első látásra indokoltnak is tűnik. Azonban az, hogy az egyetlen pontot mindig megtartsuk, az nem jelenti azt, hogy mindig az egyetlen pontra kell gondolnunk.

Az egyetlen pont nem látható, de végtelenül összesűrűsödik. Ha olyan kicsivé válik is, hogy már nem is érezhető összpontosítás közben, csak folytassuk az összpontosítást. Ha sikerült tudatunkat az egyetlen pontba csillapítanunk, akkor már meg tudjuk tartani az egyetlen pontot anélkül, hogy gondolnánk rá, egészen addig, amíg testtartásunk természetes.

Csillapítsuk hát tudatunkat az egyetlen pontba. Testünk és szellemünk így természetes módon válik eggyé az univerzummal. Mielőtt bármit teszünk, győződjünk meg róla, hogy hogy tudatunkat lecsillapítottuk az egyetlen pontba. Gyakoroljuk az egyetlen pont megtartását minden nap: állás, ülés, járás közben.

Felhívom rá a figyelmet, mert nagyon fontos: az egyetlen pont megtartása nem azt jelenti, hogy folyamatosan és tudatosan az alhasra gondolunk. Ha folyton rá gondolunk, nem tudjuk ellátni mindennapi teendőinket.

Ha megtartjuk az egyetlen pontot, ellazultnak érezzük magunkat. Ha megértettük ezt az érzést, alkalmazhatjuk mindennapi tevékenységeink közben. Ez azt jelenti, hogy ezeket a tevékenységeket a legtermészetesebb állapotban hajthatjuk végre.

Tudatunkat néha zavarja valami; ha így érzünk, kezdjük el az egyetlen pont megtartását elölről. Ha felmérgesedünk, vagy felizgat valami, elveszítjük az egyetlen pontot ugyanúgy, mint amikor fáradtak vagyunk, vagy merev a vállunk. Ilyenkor igazítsunk testtartásunkon és kezdjük el megtartani az egyetlen pontot.
Eleinte gyakran elveszítjük az egyetlen pontot, és könnyen elfeledkezünk róla. Ám ha újra és újra szorgalmasan gyakoroljuk megtartását, egyre tovább leszünk képesek megtartani. Ha elveszítjük, azonnal észrevesszük. Ha fontos feladatunk van, nem kell izgulnunk miatta, ha megtartjuk az egyetlen pontot.

Az ellazultság a legerősebb

Ahogy a megfeszítve tartott íj húrja is elveszíti erejét, az emberek sem képesek folyamatosan feszülten élni. Az ellazulás nagyon fontos az életben.

Ugye, egy felvételi vizsga során mennyivel nehezebb választ adni olyan kérdésre, amelyre normál körülmények között nem okozna gondot a válaszadás? Éles versenyhelyzetben a sportolók is gyakran feszültek és rosszabbul teljesítenek a vártnál.

Miért érzik úgy az emberek, hogy ha valami fontos történik velük, akkor lehetetlen ellazulni? Először is, ez az érzés abból a tévhitből származik, hogy aki ellazult, az gyenge. Az igazság ezzel szemben az, hogy akkor vagyunk a legerősebbek, ha testünk és tudatunk egyaránt ellazult. Erre később írok is néhány példát.

Tehát a nehéz, embert próbáló időkben lazuljunk el, ez erőssé tesz. Vannak, akik nem tudják, hogyan lazuljanak el, és úgy érzik, nem is tudják megtenni. Az ellazulás annyit jelent, hogy könnyedek vagyunk és hagyjuk a dolgokat természetes medrükben folyni. Akkor tudunk ellazulni, ha mindent helyére rendezünk.

A felsőtest súlyának helye az egyetlen pontban van; először keressük meg azt a helyet, ahol a felsőtest súlypontjának természetesen lennie kell. Helyezzük oda a súlypontot, és lazítsuk el felsőtestünket. A test többi részének súlya ezáltal oda kerül, ahol természetes állapotában lennie kell.

Ha valaki nem tudja hol lakik, hiába mondjuk neki, hogy menjen haza, nem fog hazatalálni. Ha nem tudjuk, hova koncentráljuk erőnket, hiába mondják nekünk, hogy lazuljunk el, nem fogunk tudni. Ha úgy próbálunk ellazulni, hogy nem tudjuk, hová helyezzük erőnket, az erő valamelyik testrészünkben fog maradni. Ha megpróbáljuk ellazítani vállunkat, hasunk megfeszül. Ha hasunkat próbáljuk ellazítani, lábunk feszül meg. Így valamely testrészünk mindig feszült marad, és nem tudunk teljesen ellazulni.

A szellem mozgatja a testet. Ezért hát a feszült állapot gyökerét a tudat állapotában kell keresni. Tartsuk meg az egyetlen pontot és lazuljunk el teljesen.

Eredeti természetes állapotunk a lecsillapodottság

Természetes állapotában minden tárgy súlya legalsó pontjában koncentrálódik. Mivel az emberi test is tárgy, így minden részének súlya a legalsó pontot nyomja. A lecsillapodottság olyan állapot, amikor egy tárgy súlya természetes módon legalsó pontjában koncentrálódik. Így ha valaki teljesen ellazul, lecsillapodott is maradhat. Ez a harmadik a négy alapelvből.

Ha ellazulunk és testünk súlyát megtartjuk legalacsonyabb pontján, tudatunk természetes módon lecsillapodik. Amíg élünk, agyunk folyamatosan dolgozik, tudatunk hullámait nem küszöbölhetjük ki. Lehetetlen nem gondolni semmire. Ám a gondolathullámok csillapíthatók, ha a végtelen felezésre összpontosítunk.

Az emberi test is tárgy. Ezért, ha az ember teljesen ellazul, a lecsillapodottság természetes. Nem mindig tudjuk tudatunkat lecsillapítani, amikor éppen akarjuk. Nehéz dolog tudatunk lecsillapítása anélkül, hogy a korábban kifejtett „súly lent” elvet tudatosítanánk.

Még ha imádkozunk is, hogy „Kérlek, csillapítsd le tudatomat”, nem tudunk lecsillapodni, amíg súlyunkat le nem eresztjük.

Egy korábbi fejezetben a helyes testtartással kapcsolatban írtam, hogy a helyes testtartás gyakorlása közben emelkedjünk fel lábujjhegyünkre, majd könnyedén eresszük le sarkunkat. Ülésben emelkedjünk térdre, majd ereszkedjünk le könnyedén sarkunkra.

Ha ellazítjuk vállunkat és karunkat, felsőtestünk súlya természetes módon kerül az egyetlen pontba. Ez az az állapot, amikor teljesen el tudunk lazulni és súlyunkat lent tudjuk tartani. Ebben az állapotban kérjünk meg valakit, hogy próbaképpen próbálja megemelni lábunkat vagy karunkat, hogy megérthessük a helyes érzést. Ha testtartásunk eléggé stabil, akkor az érzés az élő nyugalom.

Ha mindennap gyakoroljuk, testünk meg fogja tanulni az élő nyugalmat anélkül, hogy folyamatosan rá kellene gondolnunk. Később elég lesz kimondani, hogy „Egyetlen pont”, és bármikor le tudjuk csillapítani gondolatainkat.

A KI kiterjesztése

Korábban leírtam, hogyan egyesítsük tudatunkat és testünket. Tartsuk meg az egyetlen pontot, lazuljunk el teljesen, és tartsuk súlyunkat lent. Mindegyik ugyanazt jelenti; az utolsó alapelv a KI kiterjesztése.

Életünk része az Univerzum KI-jének. Ahogy korábban írtam, ha a kezünkben tartott tengervízre azt mondjuk: „Az én vizem”, az olyan, mintha az Univerzum KI-jének testünkbe zárt részére mondanánk: „Ez vagyok én”.

Mikor a testünk és az univerzum KI-je cserélődik, élünk. Amikor kiterjesztjük a KI-t, friss KI áramlik testünkbe és a csere intenzívebbé válik. Az úgy természetes, hogy a KI egész életünk folyamán kiterjesztődik.

Akkor hogyan is terjesszük ki a KI-t?

A KI kiterjesztése az a folyamat, ahogy az egyén KI-je cserélődik az univerzum KI-jével. Ehhez elsőrendű fontosságú a pozitív gondolkodás. Ne szívjuk el más KI-jét, inkább árasszuk KI-nket mások felé.

Ahelyett, hogy azon gondolkodnánk, mások mit tehetnek értünk, gondolkodjunk azon, mi mit tehetünk másokért. A KI kiterjesztésekor áramlik belénk. Mivel ez nagyon egyszerű alapelv, legtöbben alapvetően megértik, de nem gyakorolják. A KI kiterjesztéséhez először gondoljunk arra, hogy „a KI kiterjed”. Ezután – az érzést megtartva – csinálhatunk bármit.

Ezen kívül, ahogy korábban említettem, tartsuk meg az egyetlen pontot, és a KI természetes módon kiterjesztődik. Igaz a fordítottja is: ha elveszítjük az egyetlen pontot, ezzel elveszítjük a KI kiterjesztésének lehetőségét is.

A test feszültsége, merevsége megakadályozza a KI kiterjesztését. Ha felismerjük, hogy részei vagyunk az univerzumnak, könnyen el tudunk lazulni. A test feszültségének oka, hogy elfelejtkezünk az univerzumról és csak magunkra gondolunk.

A Négy Alapelv nem választható el egymástól. Ha egyiket beteljesítettük, a többi három automatikusan beteljesül. Mind egy.

Mostantól fogva hát gyakorolhatunk. Akármilyen elfoglaltak is vagyunk, mindennapi életünk részévé tehetjük a gyakorlást.

Share

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *