5. Fejezet – A KI légzés életelixír

Kilégzés

A kilégzésre használt japán szó a Koki; a széndioxid kilégzését fejezi ki. A kezdők csak 6-7 másodpercnyi időtartamig lélegeznek ki, mert tudatosan használják mellkasukat és tüdejüket, szándékolatlanul is megfeszítik testüket.

Amikor csúcsforgalomban leszállunk egy buszról, a buszvezető bemondja, hogy „Kérjük, használják az önökhöz legközelebb eső ajtót”. Felszálláskor azt halljuk, hogy „Kérjük, először az ajtóktól távolabb eső helyeket foglalják el ”.

A légzés is ehhez hasonló. Kilégzéskor képzeljük el, hogy először fejünkből távozik a levegő, aztán mellkasunkból, hátunkból, lábunkból, végül lábujjhegyeinkből. Ha így teszünk, könnyebb megtanulni a helyes kilégzést. Ez a segítő technika csak a kezdők számára szükséges.

Ha megértettük, hogy a légzésben nem csak mellkasunk és tüdőnk vesz részt, hanem egész testünk, kilégzésünk automatikussá és kényelmessé válik. Nyissuk ki szánkat, mintha „a” betűt szeretnénk kiejteni. Kilégzés közben képzeljük magunk elé, ahogy a levegő távozik, és mondjuk: „Haaa”. A hangnak nem kell hangosnak lenie, de határozott legyen és nyugodt.

Nagyon fontos, hogy természetesen lélegezzünk ki. Nem kell azzal törődnünk, hogy milyen hosszan lélegzünk be, vagy ki. Ha ezzel foglalkozunk, feszültség ébred testünkben.

Van, aki zavarba jön attól, hogy erőteljesen kell ki- vagy belélegeznie; amikor kilélegeznek, testük megfeszül. A KI légzés gyakorlásakor a kilégzés legyen nyugodt és természetes.

Ha holt nyugalomban lélegzünk ki, a kilégzés gyenge lesz. Ha a KI légzést gyakoroljuk, azt a test és a szellem egységében tegyük. Némi gyakorlással a be- és kilégzésünk időtartama 15-20 másodpercre növekszik.

Először a kilégzést gyakoroljuk, mielőtt a belégzésen kezdenénk dolgozni. Ha kiterjesztjük a KI-t, a KI belénk árad. Ugyanígy, ha teljesen kilégzünk, a friss levegő természetesen árad tüdőnkbe.

Természetes kilégzés

Ha már kényelmesen tudunk kilélegezni, térjünk át a következő lépésre. Kilégzés közben a tüdőben levő levegő mennyisége csökken, és sokan önkéntelenül is abbahagyják a kilégzést. Ez helytelen. Amíg élünk, lélegzünk.

Ha visszatartjuk lélegzetünket, testünk feszessé válik. Ha testünk feszes, ereink összeszűkülnek, a vér keringése meggyengül. Ha a kilégzést nem szakítjuk félbe, légzésünk végtelenül nyugodttá válik, szánk enyhén elnyílva marad. Amikor úgy érezzük, hogy elérkezett kilégzésünk természetes vége, felsőtestünket döntsük enyhén előre, és engedjünk ki egy utolsó lélegzetet. Vigyázzunk rá, hogy ne tartsuk vissza lélegzetünket önkéntelenül sem; fontos, hogy a kilégzés természetesen érjen véget.

A kilégzés végén számoljunk el háromig. Amikor szánkat becsukjuk, testünk maradjon előredőlve. Ezután lekezdhetünk belélegezni, arra gondolva, hogy orrhegyünktől kezdve töltjük meg testünket levegővel. Ha ez már megy, rátérhetünk a következő lépésre.

23. ábra - Kilégzés

23. ábra – Kilégzés

Lélegezzünk ki egyenesen, és mondjuk, hogy „HAAA”, annyira egyenletesen, amennyire csak tudjuk.

24. ábra: A kilégzés vége

24. ábra: A kilégzés vége

A kilégzés végén dőljünk kissé előre, és hagyjuk, hogy az utolsó levegőfoszlányok is természetes módon távozzanak.

Share

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *