6. Fejezet – Természetesen és egészségesen
Ébredjünk pozitívan
Ahogy az évben is csak egyszer van Újév napja, a mindennapokban is csak egyszer van esélyünk reggel felébredni. Ha morcosan kelünk fel, anélkül, hogy ennek tudatában lennénk, az meghatározza napunkat: negatívvá teszi. A reggeli „minek is kellett felkelni, ma úgysem sikerül semmi” érzés egész napunkra kihat.
A KI fejlesztése során megtanulhatjuk, hogyan sugározzunk ki folyamatosan pozitív KI-t. Hívjunk elő reggelente pozitív KI-t. Szoktassuk rá magunkat, hogy amint felébredtünk, rúgjuk le a takarót, és szökkenjünk talpra!
Sokan ébredés után még egy darabig csak fekszenek tovább, ahelyett, hogy fölkelnének. Ez a szokás gyengíti az akaraterőt. Először is, ilyenkor semmi határozott nem jut eszünkbe. Tudatosságunk még bizonytalan, ösztöneink irányítanak.
Az alvás az az időszak, amikor az Univerzum KI-je testünkbe ármlik, ezért fontos, hogy mélyen aludjunk és jól kialudjuk magunkat. De ébredés után ágyban maradni már nem szolgál a test pihenéséül.
Keljünk fel ébredés után határozottan, hívjuk elő a pozitív KI-t, hogy napunk pozitívan induljon. Egyedül ez segíthet, hogy életerőnket tudatosan serkentsük. Azoknak a fiataloknak, akiknek fejlődésre van szükségük, különösen javasolt e szokás elsajátítása.
Mikor fiatal voltam, testem és szellemem is törékeny volt. Mivel nyugtalanul aludtam, reggelente fáradtnak és álmosnak éreztem magam, borzasztó nehéznek éreztem felkelni. Bármihez is kezdtem, nem voltam elg kitartó, hogy be is fejezzem, félúton feladtam. Akkoriban úgy gondoltam, hogy ez testi gyengeségem eredménye.
16 éves koromban mellhártya gyulladást kaptam, egy évet töltöttem kezelésekkel, de a betegség egyre rosszabbá vált. Most, ha visszagondolok, felismerem, hogy felépülésemet negatív hozzáállásom gátolta. Folyton amiatt aggódtam, hogy ha jobban is leszek, a betegség sohasem múlik el teljesen. Emiatt nem bírtam felerősödni. A kezelés egy éve alatt volt lehetőségem magamra figyelni, és felismerni, hogy így nem folytathatom tovább.
Elolvastam egy csomó önfejlesztő könyvet, ami csak a kezem ügyébe került. Hatásukra felismertem, hogy tennem kell valamit testem megedzése érdekében. Ez hatalmas előrelépés volt. Az egyik könyv olvasása közben ébredtem rá, hogy akaraterőm gyenge, és meg kell erősítenem.
„Rendben” – gondoltam – „dolgozzunk hát az akaraterőn”! És el is kezdtem, legalább ennyit tegyek meg magamért.
Az orvos ezt mondta, nem járhatok edzésekre, így hosszas gondolkodás után elhatároztam, hogy naponta hideg fürdőt veszek. Nyár volt, a hideg fürdő jól esett. Minden reggel, ahogy felébredtem, kipattantam az ágyból, a fürdőszobába mentem és vagy húsz-harminc vödör hideg vizet borítottam magamra.
Utána megszárítkoztam, és száraz törülközővel átdörzsöltem magam. Kis idő elteltével tudatosodott bennem a hideg víz jótékony hatása; az ébredés utáni kóválygás tovatűnt, tudatom azonnal kitisztult. Azt mondtam magamnak: „A céltalan forgolódás az ágyban semmi jóra nem vezet”. Rossz szokásaim teljesen megváltoztak, éjjelente mélyen aludtam.
Aztán szépen, fokozatosan elérkezett az ősz. A hőmérséklet lesüllyedt, a víz is hidegebbé vált, de még csak nem is gondoltam rá, hogy abbahagyjam a reggeli hideg fürdőket. Egész télen folytattam a hideg vizes fürdőket; testem megerősödött annyira, hogy folytathassam az edzéseket is.
Később tanultam és gyakoroltam is a Zent, és egy vízesés alatt ülve a misogi légzést és meditációt. Szorgalmasan gyakoroltam és tanítottam, amíg mindenki meg nem tanulta.
A hideg fürdő volt az első lehetőség. KI-m pozitívvá vált, és a pozitív még több pozitívat vonz. Jó mestereim voltak, és végül eljutottam odáig, hogy elmondhatom az egész világon mindenkinek tapasztalataimat.
A legfontosabb tanács, amit egy fiatalnak adhatok, aki mostanában kezdi felépíteni jövőjét, hogy a reggeli ébredéskor nézzen pozitívan napja elébe: „Ma is a legjobbat hozom ki magamból”. Az indulás első lépése végtelen haladás felé vezet.
Fordítsuk hát át az alapelveket gyakorlatba, mégpedig azonnal!
