Az Aikido, ez az ősi alapokon nyugvó, mégis modern harcművészet jelen van életem minden területén. Ezt nem úgy kell érteni, hogy aki szembe jön velem, az azonnal leharcolom; ennél sokkal szélesebb körű jelentése van.
Kontinens belsején élő szárazföldi patkánytként egy évben egyszer, vagy tán kétszer jutok el a tengerhez. Mindig lenyűgözve bámulom a benne rejlő erőt és végtelenséget. Idén egy többkilométeres, homokos tengerpart jutott, számtalan lehetőséget rejtve.
Mi teszi az aikidot aikidová? A vélemények megoszlanak; gyakori az álláspont, hogy ha valami, akkor az aiki, amelyet meglehetősen szabadon harmóniaként szoktak fordítani. Gyakran történik említés azonban arról is, hogy az aikidoból teljes mértékben hiányzik az aiki, ami legjobban megkülönbözteti a a jujutsu többi formájától.
Az utóbbi időben több írásom is megjelent a Csák Gergő által szerkesztett AikiMag blogon. Köztük jónéhány aikido táborról szóló beszámoló is. A legutóbbi után azonban felhívtam, hogy most nem kap tudósítást. Miért is? Hát ezért:
A sorozat első részében az Aikido fegyveres technikáinak forrását, kialakulását kezdtem el körüljárni. A második részben a fegyveres technikákat oktató főbb irányzatokat vettem sorra, most a (számomra legalábbis) legérdekesebb kérdéssel kezdek foglalkozni: vajon az Aikikai vizsgaanyagában miért csak a 2. dantól szerepelnek a fegyveres technikák, és azok miért csak a fegyverelvételre, szabadulásra korlátozódnak.