Októberi mese

A most következő mesének – mint a mese szó is jelzi – semmi köze nincs a valósághoz. Ha valaki mégis létező emberekre, jelenségekre ismerne benne, az csak a vak véletlen műve lehet. Ha valaki esetleg magát vélné felfedezni benne, jobb, ha elgondolkodik kicsinyt.

Egyszer volt, hol nem volt, kerekerdő szélén, óvó szikla alján, volt egyszer egy kicsiny falu. A kicsiny faluban békességben éltek az emberek, mígnem egyszer a jóságos király kihirdette, hogy minden falunak és városnak újra kell választani az ő elöljáróikat. Ahol úgy gondolják, hogy polgármesterük és a népséget képviselők nem jól végezték dolgukat, ott útilaput köthetnek talpukra, és választhatnak mást helyettük. Ha meg úgy gondolják, jó munkát végeztek, megerősíthetik őket tisztségükben.

Nosza, lett is nagy felfordulás minden faluban és városban! Ki-ki átgondolta, mit tett képviselője, polgármestere az ő érdekében, és mit saját maga érdekében. Plakátok jelentek meg az utcákon, szórólapok a postaládákban. Volt polgármesterjelölt, aki ingyen vacsorával népszerűsítette magát, volt aki csak elmondta, mire jutott a legutóbbi választás óta. Volt acsarkodás, volt ígéret: üres és teli egyaránt.

A szikla alján fekvő kis faluban nem kavart volna nagy port az egész, ha nem jelentkezett volna új polgármester-jelölt. A kihívó szépen metszett, drága plakátokkal és fényes papírra nyomott, drága újsággal próbálta rávenni a falucska lakóit, hogy ültessék őt az elöljárói székbe. Függetlennek mondta magát, de a korábbi tettekre utaló mondatokban szereplő “mi” szócska árulkodott róla, hogy ez bizony nem teljesen igaz. Azt is tudta róla mindenki, hogy jóban van a falu jegyzőjével, aki viszont nem szívleli a polgármestert.

Legfőbb érvként a változás szükségességét emlegette. De arról, hogy minek kellene változni, vagy milyen irányba, arról nem beszélt. Csak azt hajtogatta, hogy ha őt választják a falucska első emberének, akkor mindenkinek nagyon jó lesz.

Aztán eljött egy szép vasárnap, és a falu népe felöltötte ünneplőjét, kézen fogták párjukat, és elsétáltak szavazni.

És a falucskában minden tíz emberből hét arra szavazott, hogy a régi polgármester vezesse őket tovább.

És a szavazás utáni héten a polgármesteri hivatalban dolgozó hölgyek egy szép őszi reggelen egyszerre beadták felmondásukat. A falu jegyzője sietett elfogadni, és arról sem felejtkezett el, hogy azonnali hatállyal felmentse őket a munkavégzés alól. Ezek után a jegyző úr(?) hazaautózott és küldött egy sms-t a polgármesternek, hogy ő beteg.

Beteg, bizony. Csak nagyon beteg embernek juthat eszébe, hogy szántszándékkal megbénítsa egy település működését. Mire számított vajon? Talán arra, hogy a meggyőző többséggel megválasztott polgármester a képviselőkkel együtt lemond? És ha még egyszer megválasztják, megint lemond? Addig-addig választgatunk, amíg az lesz a polgármester, akit a jegyző is elfogad?

Valamit elfelejtett a jegyző úr:

  1. Az épületre, ahol dolgoznia kellene, Polgármesteri Hivatal van kiírva, nem Jegyzői Hivatal.
  2. Nálunk a falunak van jegyzője, nem a jegyzőnek faluja!
Share

One thought on “Októberi mese

  1. Nálunk két éve lemondott a polgármester, mert kikezdték – pedig az ő idejében szépen fejlődött a falu. Az időközi választáson rábeszélésre elindult, és talán 5-6 szavazattal vesztett. Az elmúlt két év polgármester-asszonya ideje alatt nem nagyon történt itt semmi. Ők ketten indultak a mostani választáson. A régi polgármester nyert elég fölényesen (60-40%). Erre polgármester-asszony közölte, hogy “Ha ennek a csürhének ez kell…!” Mellesleg beadta a felmondását az egyik háziorvos, mert nem kedveli a polgármestert.
    Szép Magyarország, én így szeretlek…