Merre tovább, Volán?
Bejegyezve: | 2009. 11. 30. | Comments Off on Merre tovább, Volán?
A Magyar Közlekedés konferencia előadójaként Zana Tibor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) igazgatója a Volán társaságok jövőképének alakításával kapcsolatban a tulajdonosi szempontokat ismertette.
„Jól ismerem mindkét alágazat belső viszonyait.” – kezdte előadását – „mielőtt ezt a feladatot kezdtem ellátni, három évet eltöltöttem a közlekedési minisztériumban is.” Leglényegesebb mondanivalóját kiemelve elmondta, hogy a Volán társaságok esetében nincs jogszabályban rögzítve a tartós állami tulajdon, így megvan a későbbi lehetősége a külső tőke bevonásának is, majd hozzátette: a közösségi közlekedés átalakítási folyamatában a Volánok szerepe ellentmondásos véleményeket gerjesztett. Általános vélemény szerint nyertesei lesznek az átalakításnak, azonban az elmúlt 4 hónap nem igazolta ezeket a feltételezéseket.
A Volánok volánjai forgatása során sokféle érdek jelenik meg. Az utasok elsősorban kényelmes, gyors és pontos utazási lehetőséget szeretnének, kiszámítható menetrenddel. Ha ezt a szolgáltató nem az elvárásaik szerint teljesíti, a lábukkal szavaznak: más közlekedési módot választanak. A Pénzügyminisztérium az állami szerepvállalás csökkentésében érdekelt, ezért lehetőségei szerint csökkenti a költségtérítés és a fogyasztói árkiegészítés mértékét. A közlekedési minisztérium a szolgáltatási színvonal növelését, és az EU-konformitást várja el, ez utóbbi jegyében a piacnyitásra készítené fel a társaságokat. A KHEM törekvéseihez kapcsolódnak a tulajdonosi jogokat gyakorló MNV szándékai is: a Volánok cégértékének növelése és a megfelelő pillanatban történő privatizáció. A versenytársak piacot akarnak szerezni, ezért részt vesznek minden lehetséges alvállalkozói és közszolgáltatási pályázaton. A társadalompolitika a gondoskodó állam eszméje jegyében alacsony tarifákat és széles körű kedvezményrendszert vár el, míg a nemzetgazdaság szempontjából az érdekek összehangolása szükséges. Az MNV első helyre az utasok érdekét helyezi, teszi ezt azért is, mert a kormányzati szándék is a közösségi közlekedés irányába terelné a hangsúlyt.
A számos szereplő egymástól eltérő érdekei között meg kell találni az optimumot; ez több dilemmát vet fel. Az alvállalkozó, vagy alvállalkozók bevonása tulajdonképpen olyan piacátadás, amely a cégeladáshoz képest előfordulhat, hogy áron alul történik. Jelenleg az autóbuszos személyszállításban sem ismert a szolgáltatás pontos költsége, így a korai versenyeztetés esetén hosszú távon rögzülhet a magas állami térítési arány. A „túl széles körű” közszolgáltatás ugyan társadalmi elégedettséget vált ki, de elviselhetetlen terhet ró az államra. Márpedig a gondoskodó állam ideája nem vállalható, mert egyszerűen nincs rá keret. A számos eltérő érdek között az optimum az érdeksérelmek minimalizálása és a realizált előnyök maximalizálása lehet.
A közösségi közlekedési közszolgáltatás átalakításának programja a Volánok szempontjából akkor lehet sikeres, ha teljesül néhány feltétel. A legfontosabb közülük a közszolgáltatás és az állami szerepvállalás definiálása. Az állam ezen a piacon megrendelő és tulajdonos is egyben; így meg kell határozni a tulajdonosi szerepet is: az ágazati teljes állami tulajdonlás hosszú távon nem tartható. Legalább 10 éves időtávú közösségi közlekedési stratégiát kell kialakítani, új, pontos jogi szabályozást kell létrehozni, és a meglevőt betartani. Középtávon rögzíteni kell a pénzügyi kerteket, mert nem tartható, hogy kiszámíthatatlan az a költségvetési keret, amiből az alágazatok gazdálkodhatnak. Rögzíteni kell a bevétellel nem fedezett költségek kiszámítását is.
A Volánokat a közösségi közlekedés átalakítási programjának mind a négy kulcsterülete érinti. Zana szerint a program a legfontosabb és legsürgetőbb témákkal foglalkozik, de nem alkalmas pillanatban – 2009 augusztusa a lehető legalkalmatlanabb időpont volt az átalakítás elindítására. A program sem a szükséges társadalmi, sem a politikai támogatottsággal nem rendelkezik, véghezvitelére elegendő idő sincs. Így bizonytalanságot okoz, felesleges konfliktusokat generál, és fennáll a veszély az állami apparátus ellenállása gyengíti, majd kioltja.
Az MNV rövid távú céljai között elsősorban a szolgáltatási színvonal szinten tartása illetve erősítése szerepel; ezt a vasúti utasforgalmak szolgáltatási színvonalat javító átvételével, megrendelői és pályázati pénzekből történő infrastruktúra és informatika-fejlesztéssel, és a buszbeszerzések indokolt költségként való finanszírozásával tervezik elérni. A felsoroltakon kívül ide sorolandó még a hatékonyságjavítás és az optimális üzemméret kialakítása, a munkabéke megőrzése társasági és régiós szintű egyeztetésekkel, illetve megállapodás hiányában keret-megállapodás alapján végrehajtott egyeztetéssel.
Középtávon elsősorban a versenyképesség javítása a cél. Ehhez fel kell készülni a közszolgáltatók versenyeztetéssel történő kiválasztására, a konkurencia kihívásaira; ehhez jobban ki kell használni a regionális szervezeti és gazdálkodási szinergiákat.
Erősíteni kell a jelenlegi finanszírozási rendszert a helyközi személyszállítás indokolt költség-számításának pontosításával valamint a helyi közszolgáltatások költségtérítésének és normatív támogatás növelésével.
