Utasbiztonsági körkép

A Rail Safety and Standards Board (RSSB) március 18-án rendezte meg idei közösségi biztonsági fórumát, amelyen az Egyesült Királyság vasútvállalatai és vasúti szervezetei számoltak be az elmúlt év tapasztalatairól. Az idei fórum középpontjában az antiszociális viselkedés és az ellene teendő intézkedések lehetősége állt.


Robin Gisby, az infrastruktúra üzemeltető Network Rail közönségszolgálati igazgatója megnyitó beszédében kiemelte, hogy az ország vasúti hálózatán egyre több személyszállító vonat közlekedik, évről-évre több utast szállítanak el, és nőnek a vasúti szolgáltatásokkal szembeni elvárások is. Ezzel szemben reálértéken egyre kevesebb pénzből, egyre kisebb személyzettel kell eleget tenni az egyre kisebb toleranciát mutató utazóközönség növekvő elvárásainak. Figyelmüket ezért az állomások és környezetük utasbarát kialakítására, a vasúti járművek állapotára, a vasúti alkalmazottak jó közérzetének biztosítására, és az utasokkal való kapcsolat minőségének javítására összpontosítják.

Az utazóközönség biztonságát nem elsősorban a vasúti balesetek fenyegetik, sokkal inkább a vonatok megközelítése és elhagyása közbeni veszélyeztető tényezők – mondta el kutatásaik tapasztalatainak összegzéseként Jill Moore (RSSB). A kutatási adatok szerint az elmúlt évben történt 38 halálos baleset kevesebb mint egyharmada volt állomási átjárón történt gázolás, a többi esemény oka az elcsúszástól a peronszéli megbotláson át a vonatról leugrásig terjed. Figyelemre méltó adat, hogy a peronról vonat elé esések 70 százalékában az áldozat alkoholtól befolyásolt állapotban volt; ez további vizsgálatokra ösztökélte őket.

Vizsgálataik eredménye azt mutatja, hogy az alkoholos befolyásoltság okozta események a nap második felében egyre gyakoribbak – 13 órától 20 óráig meredeken emelkedik az ezt ábrázoló görbe, majd 23 óráig enyhén csökken, reggel hat órakor történik a legkevesebb incidens.

Az is kiderült, hogy az alkohol szempontjából a 16-20 éves korcsoport a legveszélyeztetettebb: alkoholos befolyásoltságukban négyszer olyan valószínűséggel történik velük esemény, mint más korcsoportok esetén.

Egy kérdőíves felmérés eredményeképpen kiderült, hogy az utasok 13 százaléka tapasztalt utazása során alkohollal összefüggő problémát. A lakosság egyötöde gyakrabban utazna vonattal, ha biztosak lehetnének abban, hogy nem fogják őket illuminált állapotban lévők zavarni. A vasúti alkalmazottak becslése szerint az őket ért inzultusok mintegy kétharmada hozható kapcsolatba az utas alkoholfogyasztásával. Az eredmények hatására a Network Rail és a személyszállító operátorok fontolóra vették, hogy a londoni közösségi közlekedési hálózathoz hasonlóan a vasútállomásokon és a vonatokon is teljes alkoholtilalmat vezetnek be.

Az alkoholos befolyásoltság állapotában elkövetett cselekmények csak egyik megnyilvánulása az antiszociális viselkedésnek – vezette be előadását Julie Warburton, a Passenger Focus – Nagy Britannia független vasúti utasjogi szervezete – képviselője. Az antiszociális viselkedést (angol megnevezése után: ASB) Angliában törvény definiálja. E gyűjtőfogalom alá tartozik minden olyan viselkedésforma, amely valakiben, vagy valakikben megbotránkozást, riadalmat kelt, vagy kelthet, esetleg közvetlen ijedelmet okoz.

A félévente megismételt kérdőíves felmérés szerint utasok biztonságérzetére számos dolog van negatív hatással: leginkább az ASB (állomáson 66%, a vonatokon 76%), másodsorban a vasúti személyzet látható hiánya (47-47%), más utasok hiánya (22-20%), a szegényes világítás (19-4%), információhiány (13-10%), vandalizmus, vagy erőszak látványa (11-11%), a terrorizmustól való félelem (7-7%); egyéb más okot 7, illetve 6% jelölt meg. Érdekes eredményeket hozott a „Mi bosszantja a legjobban az utasokat?” kérdésre adott válaszok összegzése. A megkérdezett utasok elsősorban a hangos zenehallgatást, majd sorban a bliccelést, a graffitizést és egyéb vandalizmust, illetve a lábak ülésre rakását nevezte meg legbosszantóbbként. Ugyanakkor a válaszok szerint legjobban a támadó, fenyegető fellépés aggasztja az utasokat, majd részeg utastársak következtek. Harmadik helyen a tolvajlást jelölték meg.

Az utasok javaslata szerint az alkoholos befolyásoltság állapotában lévőket, és a garázdákat nem lenne szabad utasok számára megnyitott területre beengedni, de segíthetne több rendőr, vagy vasúti dolgozó jelenléte is. Figyelemre méltó, hogy az utasok egynegyede egyetértene a vasúton bevezetendő teljes alkoholtilalommal.

Peter Schenk, az Abellio (korábban NedRailways) biztonsági igazgatója a Rotterdam Central pályaudvaron tett intézkedéseiket, amelynek során a tarthatatlan állapotoktól eljutottak addig, hogy a napi százezres utasforgalmat bonyolító állomást valóban biztonságos helynek lehet nevezni.

1986-tól a pályaudvar valósággal a drogfüggők paradicsoma volt; naponta átlagosan 150 esetben kellett velük szemben intézkedni – ez a szám csúcsidőben háromszázra növekedett, a gondokat az is tetézte, hogy a drogosok nagy része alkoholt is fogyasztott. 1997-re a rendőrség és a pályaudvar dolgozói összefogásának eredményeképpen a drogprobléma az állomás vonatkozásában megszűnt: a fogyasztók a város más részeiben áldoztak szenvedélyüknek. Felmerült azonban egy másik megoldandó feladat: a drogok élvezete helyett a pályaudvar a drogárusok terepe lett. Ez a helyzet legalább olyan elriasztóan hatott az utasokra, mit a korábbi: a drogfutárok az állomáson várták „ügyfeleiket”, ott köttettek meg az üzletek. A rendőrség módszert váltott, civil ruhás nyomozók vették át az egyenruhások helyét. Ezzel javult ugyan valamelyest a felderítési arány, de az utasok biztonságérzete – az egyenruha látványának hiánya miatt – tovább csökkent. A 2001-ig terjedő időszakot az együttműködés hiánya jellemezte: az érdekeltek – a vasúttársaság, a rendőrség, az önkormányzat – egymástól független intézkedéseket hoztak, mindenki a saját problémájára fókuszált, tetteik között nem volt koherencia.

Felismerve a helyzet tarthatatlanságát, a fókusz lassan a partnerségre, az együttműködésre terelődött. Rotterdam polgármestere kijelentette: „A vasútállomás városunk kapuja. Ha városunkat biztonságosnak szeretnénk tudni, először az állomást kell biztonságossá tenni!” Ennek érdekében a polgármester, a városi rendőrkapitány és a regionális vasútigazgató részvételével irányító testület jött létre, amely koordinálta a munkát: a vasúti személyzet kiképzését, a napi 24 órán keresztül működő, rendőrök kezelte kamerarendszer telepítését, a folyamatos rendőri jelenlétet, és a kommunikációt.

A közös munkát siker koronázta. Nyolc év alatt a lopások száma 20 %-ra, a személyek elleni erőszak harmadára, a közrend megsértésével kapcsolatos esetek kevesebb mint felére, a kamerarendszer használatával felderített bűnesetek 16%-ra csökkentek. A legutóbb készített felmérés szerint az utasok biztonságérzete a nappali órákban 61-ről 89 százalékra, az éjszakai órákban a korábbi 25 százalékról 61 százalékra emelkedett.

A Rotterdam Central pályaudvar példája jól mutatja, hogy nincs reménytelen eset; a legfertőzöttebb helyet is vonzóvá lehet tenni az utasok számára.

Share

Comments are closed.