IFA-tól kamionflottáig
Bejegyezve: | 2008. 05. 19. | Comments Off on IFA-tól kamionflottáig
Czink József 21 évesen kezdett szállítmányozással foglalkozni; az általa alapított betéti társaság 1994-ben vette meg első teherautóját. Alkalmazottak nélkül, telephelyként a baji házuk előtti útszakaszt használva indult Nyugat-európai, főleg németországi útjaira. A kezdeti évek elmúltával évről-évre növekvő nyereséggel zárt a vállalkozás; a tatai székhelyű J&S Speed 2003 óta korlátolt felelősségű társaságként működik.
Az új telephelyre költözés teremtette meg az alkalmat beszélgetésünkre. Miért a váltás?
A kezdeti egy kamion helyett ma már 80 kisebb-nagyobb teherautóval dolgozunk, az autók több telephelyen parkoltak. Előző helyünkön csak béreltük irodahelységeinket, itt végre egy helyen lehet a parkoló, a műhely és az adminisztráció is. Az új telephelyen a kétszintes, a kornak megfelelő, teljesen új irodaházunkban lényegesen jobb feltételek között folyhat a munkavégzés. Ehhez a telephelyhez már saját raktárépület is tartozik. További fejlesztésként egy kártyás rendszerű üzemanyag-kutat szeretnénk létrehozni, ahol önkiszolgáló rendszerben történik majd a vételezés.
Kidolgoztatok egy rendszert a gépjárművezetők képzésére. Ezt mi tette szükségessé?
Minden hozzánk kerülő sofőr – legyen bármilyen tapasztalt is – néhány hetes műhelygyakorlattal kezd. Egyrészt azért, mert így módja van megismerni a típust, és megszerzi azokat az ismereteket, amelyekkel útja során kisebb hibákat el tud hárítani, illetve pontos hibaleírást tud adni a diszpécsernek. Másrészt személyes kapcsolatokat tud kiépíteni a műhelyes dolgozókkal – ennek előnyeit, azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Ezen kívül a műhelyben töltött idő alatt mi is megismerjük az újfelvételest, képet kaphatunk hozzáállásáról. Előfordul, hogy a műhelygyakorlat végére máshol több éves vezetési gyakorlatot szerzett sofőrnek köszönjük meg a munkáját, mert nem tud beilleszkedni a közösségbe.
Nem csak a sofőröket képezzük, hanem a szerelőket is. A szakképző iskolákból kikerülő fiatalokat sok mindenre megtanítják, csak éppen a szakmára nem. Alulképzettek, fogalmuk sincs arról, mit jelent dolgozni. Hiányoznak azok a fiatal szakmunkások, akik az autószerelő képzést befejezve felismernének egy célszerszámot, így magunknak kell betanítani őket.
Ezért akár gépkocsivezetőről, akár szerelőről legyen szó, inkább pályakezdőket veszünk fel. Magunk képezzük ki őket, a mi igényeinknek megfelelően. Tanulmányi szerződést kötünk velük, a képzés bekerülési összegével arányos időtartamot, általában 4-5 évet kell aláírniuk. Igaz, hogy így több időbe és pénzbe kerül, mire az újfelvételesből használható szerelő, vagy gépkocsivezető válik, de ezt befektetésként fogjuk fel, ami 2-3 év múlva hozza meg az árát.
Irodai alkalmazottaink is saját szakterületükön magasan képzettek; külön figyelmet fordítunk ügyfélközpontú gondolkodásuk kialakítására.
Körülnézve a telepen, ugyanazt az emblémát látom minden autó elején…
A kezdetektől fogva tudatosan törekedtünk a járműflotta egységesítésére. Az egységesítés nem csak a típusra vonatkozik, hanem a színre és az azonos módon elhelyezett céglogóra is. Mostanra sikerült elérnünk, hogy a másfél tonnás raksúlyú furgonoktól kezdve a 24 tonnás teherbírású hűtőkamionokig mind ugyanannak a gyártónak a terméke. Az egységes flotta egyszerűsíti a karbantartást, és az alkatrészek beszerzését is.
Az autókat kétéves lízingre vásároljuk, és mindig gondot fordítottunk arra, hogy a járművek legalább fele tartozásmentes legyen. Inkább legyen kevés jó autónk, mint sok elnyűtt. Így bármilyen anyagi nehézség esetén van mozdítható tőke; egy átmeneti likviditási hiány nem vezetethet a teljes cég megroppanásához.
Az előbb – munkatársaidra utalva – közösséget említettél.
Nem véletlenül. A közelmúltban átvett iparigáz telep személyzetével, a speditőrökkel, irodai alkalmazottakkal és a gépkocsivezetőkkel együtt száztízen vagyunk. Szinte mindenki ismer mindenkit, családias a hangulat. Úgy érzem, sikerült olyan munkakörnyezetet kialakítani, ahol a dolgozók jól érzik magukat. Amíg kisebb volt a cég, Karácsony előtt rendeztünk közös vacsorát. Ezt ennyi emberrel már nem lehet megtenni, ezért tavaly már – hagyományteremtő célzattal – családi napot szerveztünk. Jól sikerült, így idén is megrendeztük; családtagokkal együtt mintegy háromszázan jöttek el.
A családi nap délelőttjén gyerekek zajongtak a kamionok között.
A kömlődi, értelmi fogyatékos gyerekeket nevelő otthon vezetője kért meg, hogy vigyünk ki egy kamiont, hadd lássák a gyerekek közelről. A felkérés idején már folyt az idei összejövetel szervezése, így felajánlottam, hogy látogassanak el hozzánk, ebédre is vendégül látjuk őket. Nemrég jelezték, hogy nem tudják megoldani az utaztatást, ezért a mi egyik kisbuszunkkal hoztuk el őket.
Az utóbbi néhány évben többször kijelentetted, hogy csak addig terjeszkedsz, amíg egyedül is át tudod látni a cég ügyeit. Elérted már a határt?
A megalakulás óta eltelt 14 év alatt sikerült stabil pozíciót elérnünk a szállítmányozási piacon. Az exportfuvarokat fix szerződés alapján teljesítjük, a visszaútra szóló rakományok szervezéséhez saját speditőröket alkalmazunk. A cég tíz éve folyamatosan nyereséges. Elvileg megengedhetnénk magunknak, hogy a meglevő piaci szeletből élünk, gyakorlatilag mégsem tehetjük meg. Az üzlet lételeme a növekedés, az állandó fejlesztés. Mégis, azt hiszem, akkor kell megállni, ha nem pólóban, hanem zakóban-nyakkendőben adok interjút.
Megjelent a Navigátor 2008 májusi számában
