Központozás angolul
Bejegyezve: | 2009. 06. 07. | Comments Off on Központozás angolul
Legtöbben nem is tudják, hogy az angol nyelv központozási szabályai két filozófiai táborra oszották a nyelvet anyanyelvként művelőket.. Ez a kérdés akkor került előtérbe, amikor a Battle for Wesnoth fejlesztése közben Eric S. Raymond rákérdezett néhány dologra az angolt, mint idegen nyelvet ismerők között.
Az iskolában megtanult szabályok nyelvtaniak; a központozást az írott angol nyelv szabályaiként kezelik, és a különböző központozási jelek elhelyezését szigorúan, a nyelvtani mondatszerkezetből vezetik le. Lynne Truss Eats, Shoots & Leaves című híres-hírhedt könyve ezen iskola érveinek kifejtése. Ám létezik más megközelítés is…
A központozási jelek tulajdonképpen azokból a jelölésekből születtek, amivel egy szövegben a lélegzetvétel helyét jelölték, de a XVII-XIX. század nyelvészei egyre inkább a nyelvtanhoz kötötték őket. Kisebbségben maradtak azok, akiket a nyelvi pedánsok némi gúnnyal rétornak nveztek – akik a központozást továbbra is a hanglejtés és intonáció jelölőjeként használták.
Hozzám inkább a rétori központozás áll közelebb – inkább a beszéd ritmusára figyelek, megpróbálom ezt a szövegben is jelezni. Nem mindenki tesz így, bár a rétori központozás nagy túlélője az angol nyelvnek; időről időre újra és újra felfedezik, főleg stilisztikai okokból. Elég, ha Rudyard Kiplingre vagy Damon Runyonra gondolunk – a két szómesterre, akik képesek voltak a beszélt angol nyelv hanglejtését írásba áttenni; mindketten rétori központozást hsaználtak, habár ez nálik nem volt annyira tudatos.
A hozzám hasonlóan írók számára az írásjelek beszédszünetet jeleznek, mégpedig a felsorolás sorendjében egyre hosszabbat: vessző, pontosvessző, kötőjel, pont. A zárójelek hangszínváltást jelölnek; a felkiáltójel hangerőnövekedést vagy a mondatvég “megnyomását”, a kérdőjel melkedő hangsúlyt.
Az iskolák között leginkább a vesszők elhelyezésében van eltérés. Ritkábban ugyan, de a rétori központozást használók némi derűvel leírnak olyasmit is, amire a nyelvészek felhördülnek, és nyelvtanilag abszolút betegesnek nevezik. Mire is gondolok? “Stop – right – now!” A kötőjelek nem pontosan határolják a mondatot, kizárólag hangsúlyozási szerepük van.
Mindezzel nem akarom vitatni a mondatelemzésre alapuló központozás szerepét, nem akarom eltörölni (nincs is ráhatásom a dologra), csak rá szeretnék világítani, hogy igenis létezik az élő beszédhez jobban idomuló központozás is; történelmi előzményei vannak, és igenis – választási lehetőség az angolul írók számára. Úgy gondolom, hajlékonyabb és kifejezőbb, mint a szintaktikai központozás.
