SMS, e-mail, vagy amit akartok

Bejegyezve: | 2010. 02. 15. | 1 megjegyzés

Ritka jó írást közölt a mai Népszabadság, Hogyan chatelne Rómeó és Júlia? címmel. A cikkben Fülöp Hajnalka nem megkongatja a vészharangot gyermekeink nyelvhasználata, írásbelisége fölött, hanem felhívja a figyelmet azokra a jelenségekre, amiket Marc Prensky más szemszögből megközelítve írt le.

Valóban, nyelvünk nem romlik, hanem alakul – folyamatosan. Az infokommunikációs eszközök viharos terjedésével a nyelv változásának igénye is felmerült, ha kimondatlanul is. Gyermekeink igénye az azonnaliságra és párhuzamosságra abban is jelentkezik, ahogy a nyelvet saját igényeikhez alakítják, idomítják. És a nyelv idomul, mert az a dolga.

Nekünk meg az, hogy hajlítgatásaikat megismerjük, megtanuljuk megérteni és bizonyos fokig alkalmazni. Szeretni nem kell. Jókai sem biztos, hogy szeretné a most beszélt nyelvet használni. Szüleink beszédmódja is különbözik a miénktől. A nyelv él, fejlődik – hogy jó irányba-e, annak megítélése teljesen szubjektív. Szerintem nincs jó, vagy rossz irány; a nyelv fejlődése az azt használók igényeitől, körülményeitől függ. Lehet a fejlődés irányát szeretni vagy nem szeretni, mindenesetre együtt kell élnünk vele.

Megjegyzések