Megszűnik a Vasúti Hivatal
Bejegyezve: | 2008. 06. 09. | Comments Off on Megszűnik a Vasúti Hivatal
A Magyar Vasúti Hivatal (MVH) június 6-án szűkszavú közleményben ismertette a Kormány 156/2008 (VI.6.) számú rendeletét, amelyben július 1-vel megszünteti a Vasúti Hivatalt, és felmenti hat évre kinevezett elnökét, Antal Dánielt.
A kormányrendelet valójában – más, kapcsolatos jogszabályok mellett – a Nemzeti Közlekedési Hatóságról (NKH) szóló 263/2006 (XII. 20) Kormányrendeletet módosította, vasúti igazgatási szervként az NKH-t jelölve ki. Július elsejétől a vasúti igazgatási szerv hatáskörébe utalt ügyekben az NKH Központi Hivatala jár el.
A vasúti szakma megdöbbenéssel fogadta hírt, hiszen az MVH megszüntetésének nem volt előjele. Hacsak azt nem értékelhetjük annak, hogy Dr. Menich Péter, a Vasúti Közlekedési Monitoring Főosztály vezetője, illetve Dr. Varga István, a Jogi és Hatósági Főosztály megbízott vezetője indokolás nélkül lemondtak vezetői posztjukról. Dr. Varga István június 15-i hatállyal, Dr. Menich Péter július 1-i hatállyal távozik a Magyar Vasúti Hivatalból. E bejelentés előjelként értékelhetőségéből sokat levon, hogy az MVH honlapján percekkel a megszüntetést kimondó kormányhatározat előtt jelent csak meg.
Értetlenül fogadta a hírt az Index közlekedési szakújságírója is, aki személyes blogján kommentálta. A kialakuló online vitában végül Antal Dániel, a Vasúti Hivatal elnöke is megszólalt:
„Magyarország szinte egyetlen olyan közhivataláról van szó, amely minden munkáját, több száz határozatát, elemzéseit egytől-egyik nyilvánosságra hozta és vitathatóvá tette, sőt, a bíróságon folyó pereink anyagát is…
A Magyar Vasúti Hivatal 20 köztisztviselővel és kb. 10 szerződéses munkatárssal látta el ugyanazt a feladatot, amit az Európai Unió hasonló szervei vagy a Magyar Energia Hivatal 90-120 fővel, és mintegy hatod-nyolcad akkora büdzsével. A munkatársaim emberfeletti munkát végeztek, és azoknál a vasúti vezetőknél és szakembereknél, akiket ellenőriztek 4-10-szer kevesebb fizetéséért, mégsem lehetett őket korrumpálni.”
Egy, a magyar vasúti piac működését jól átlátó szakértő szerint tény és való, hogy az MVH sok kellemetlen tapasztalatot szerzett a vasúti piacon jelen lenni akaróknak, de kellett ez a szigor.
A piac több szereplője örült annak, hogy a MÁV nevű „nagy mamutot” tudta kicsit formálgatni – rá is fért –, de sajnos néhány esetben csak gáncsoskodás, kukacoskodás volt a tetten érhető motiváció. Az MVH álláspontja gyakran attól függött, mit is akar a MÁV – ennek negáltja lett a képviselt álláspont. Akárhogyan is, a hivatal legnagyobb előnye a kiszámíthatóság volt – ez a kiszámíthatóság most bizonytalansággá változott.
A szakértő szerint nehezebb idők jönnek, mert az NKH szakmai vezetése még nem készült fel erre a feladatra, nincs bennük meg az a magabiztosság, ami Antal Dánielt jellemzi. És ez baj. Forrásunk reményét fejezte ki, hogy az NKH-ban az utóbbi egy évben feltöltött és felfrissített szakembergárda észreveszi a kihívást és igyekszik egy valódi szabályozó, ellenőrző, engedélyező hatósággá válni.
Másik, a MÁV vezetéséhez és a minisztériumhoz is közel álló forrásunk másként látja. Véleménye szerint eddig sem volt szükség önálló MVH-ra, mert csak fölösleges redundancia a közlekedési szakirányítás egy szegmensében. A médiát jól használó vezetője tevékenysége számára pozitív szaldós; voltak nyilatkozatai, amivel nem értett ugyan egyet, de szerinte megkérdőjelezhetetlen a jó szándék, amivel munkáját végezte. Mindenképpen erényei közé sorolandó, hogy köztisztviselőként, a jogot maga mögött tudva, fel mert lépni – és eredményesen – állami nagyvállalati vezetők törekvéseivel szemben. Ez az a terület, ahol más még lépéseket sem mert tenni, utódai pedig félő, hogy a könnyebb ellenállás irányába haladnak majd.
A kétféle nézőpont jól jellemzi a vasúti szakma véleményét a szabályozó, ellenőrző hatóságokról. Ha valamiben, abban megegyezik álláspontjuk, hogy az eredeti tőkefelhalmozás korát érő, a liberalizáció útján járó magyar vasúti piacnak szüksége van egy erős piacfelügyeleti szervre, amely különös figyelemmel kíséri a Magyar Államvasutakat és leányvállalatait, amelyek jelenleg élnek és néha visszaélnek piaci fölényükkel.
