Vasúti átjáró szimpózium, 2008
Bejegyezve: | 2008. 06. 27. | Comments Off on Vasúti átjáró szimpózium, 2008
Idén júniusban tizedik alkalommal rendezték meg a Nemzetközi vasúti átjáró szimpóziumot. Az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, és az Egyesült Királyság után ezúttal Franciaország adott otthont a kétévente megrendezésre kerülő eseménynek. A párizsi rendezvény házigazdái a francia Közlekedési Minisztérium, az SNCF, a francia vasúti infrastruktúra kezelője (RFF), és a Nemzetközi Vasúti Egyesülés, az UIC voltak.
A találkozón a résztvevők megismerhették a vasúti átjárók kialakításának, működtetésének módjait, átadhatták a legjobb gyakorlatról szóló tapasztalataikat mind a kockázatkezeléssel, mind a nem kívánt keresztezésekkel kapcsolatban, kiépíthették és ápolhatták nemzetközi kapcsolataikat, megtárgyalhatták a közúti-vasúti keresztezések biztonsági kérdéseit. Az idei Nemzetközi vasúti átjáró szimpózium fő kérdéskörei a partnerség kiépítése és kockázatkezelés. A szimpózium a kérdéseket három nagy témakörbe sorolta.
Biztonsági és emberi tényezők
Az első témakörön belül a legfontosabb az oktatás és ismeretterjesztés. A nemzetközi forgalomban közlekedő közúti járművek vezetőinek ismerniük kell valamennyi érintett ország vasúti átjárókra vonatkozó közlekedési szabályozását, a megközelítésükre vonatkozó tudnivalókat. A szimpózium résztvevői fontosnak tartják, hogy a vasúti átjárókra figyelmeztető és a járművezetőkre kötelezettséget rovó jelzőtáblák színe, alakja, elhelyezésük módja országonként minél kevésbé térjen el egymástól, és az azonos kinézetű táblák ugyanazt jelentsék.
A vasúti átjáróban történt balesetek megelőzésének legjobb módja az ismeretterjesztés; ennek érdekében a vasutak üzemeltetőinek együtt kell működni a helyi közösségekkel, iskolákkal, civil szervezetekkel, valamint – nem utolsó sorban – egymással. Meg kell osztani a balesetek megelőzésében szerzett jó tapasztalatokat – nem csak helyi szinten, hanem országok között is. A vasúti átjárókban bekövetkezett balesetek számának csökkentése érdekében kampányokat kell szervezni, amelyek tudatosítják a közlekedés résztvevőiben az átjárók veszélyességét.
Sajnos nem elhanyagolható a vasúti átjárókban a tiltott időben történő átjárás és a vandalizmus. Míg a tilosban átkelés az oktatás, az ismeretterjesztés, és a mechanikai megoldások együttes alkalmazásával megelőzhető, a vandalizmus csak az átjárók megfigyelésével, az elkövetők tetten érésével, és büntetések kiszabásával – az elrettentés erejével szorítható vissza
Tervezés és üzemeltetés
A vasúti átjárók biztonságát nagymértékben meghatározzák a tervezéskor figyelembe vett szempontok. Azonban a „kettőn áll a vásár” elvének figyelembe vételével nem elhanyagolhatóak a közúti járművek tervezési elvei sem, ideértve a járművek deformálódását ütközés hatására, illetve a járművekbe épített (építhető) figyelmeztető berendezéseket is. (Felvetődik a kérdés: hogyan lehetne jobban kihasználni a műholdas navigációs berendezésekben rejlő lehetőségeket a vasúti átjárók biztonságának növelésére?)
Visszatérő problémaként merül fel a félsorompók kikerülése, amit a közlekedési morál javulásáig csak tervezési-kivitelezési eljárásokkal lehet megakadályozni: a sávok útfelületből kiemelkedő, fizikai elválasztásával, vagy középszigetek építésével. A fizikai korlátozó megoldások mellett beválhat a tiloson áthajtó autókat rögzítő fényképezőgépes megoldás is; az autósok többségére ugyanis a zsebén keresztül jobban lehet hatni, mint meggyőzés útján.
Nagy lehetőségeket rejt magában az ETCS/ERTMS terjedése is; megfelelően felprogramozott és elhelyezett balízok segítségével időben figyelmeztethető a mozdonyszemélyzet a meghibásodott fénysorompóra.
Kockázatkezelés
A vasúti átjárók létezéséből és használatából adódó kockázatok kezelését a kiértékeléssel kell kezdeni. Mérési módszereket kell meghatározni és alkalmazni a vasúti és közúti kockázatok meghatározásához. Mivel a vasúti átjárók nagy száma nem könnyen teszi lehetővé az egyenkénti kockázatértékelést, az átjárókat hasonlóság szerint (technikai kivitel, környezet, használók típusa [kerékpáros, gyalogos, autós, stb.], közforgalmú – saját használatú, forgalom nagysága, stb.) csoportosítani kell; a csoportosítás megkönnyíti a kockázati profil készítését.
Külön kockázati profilt érdemes kidolgozni a nagyvasúti, és a helyi érdekű és villamos (light rail) útátjárókra, valamint azokra, amelyeket rendszeresen, nagy számban vesznek igénybe nehéz közúti járművek, kamionok.
Bár ritkábban esik róla szó, a vasúti átjáróknak vannak gazdasági kihatásai is. Egyik oldalról vonat elhaladása miatt megálló járművek később jutnak el céljukhoz, s ezzel többletköltséget generálnak; másrészt a biztonságos közlekedés érdekében létesített fény-, fél-, illetve teljes sorompók kiépítésének, fenntartásának is vannak költségei. Ez utóbbi valamelyest kezelhető kisebb költségű vasúti átjáró-, és azt biztosító technológia bevezetésével, de az alacsonyabb költség nem befolyásolhatja a biztonságot kedvezőtlenebb irányba.
Visszautalva az útátjárók üzemeltetésénél felmerült gondolatra (az autósok többségére a zsebén keresztül jobban lehet hatni, mint meggyőzés útján), érdemes megfontolni a biztosítási díjak vasúti átjáróban okozott balesettel összefüggő emelését is.
Megjelent a Magyar Közlekedés 2008. július 30-i számában.
