Vasúti átjárók felülvizsgálata

Nagy Britanniában a törvényelőkészítő bizottság az általános jogszabályreform keretében munkarendjébe vette a vasúti átjárókról szóló jogszabályok felülvizsgálatát. A bizottság munkáját tanácsadó testület segíti.

A 2004-ben történt Ufton Nervet-i baleset után a Rail Safety and Standards Board (RSSB) és az infrastruktúraüzemeltető Network Rail (NR) National Level Crossing Safety Group néven munkacsoportot állított fel az esemény részletes kivizsgálására. A munkacsoport átfogó vizsgálatot követő jelentése kitért a kockázatkezelésre, a vasúti átjárók elhelyezésére, a közúti járművezetők képzésére és vizsgáztatására, egyes szintbeli keresztezések megszüntetésének lehetőségére, és a korábbi jelentések összefoglalására. A munkacsoport feladatának elvégzése után, 2006-ban, Road-Rail Interface Safety Group (R-RIS) néven folytatta tevékenységét.

Ennek során megállapította, hogy a vasúti átjárókra vonatkozó, a használatot, biztonsági követelményeket, a biztosítás módját, és más tényezőket szabályozó hatályos jogszabályok elavultak és inkoherensek – több közülük még a XIX. századból maradt fenn. Néhány vasúti átjáró esetében az eredeti, a vasútépítést engedélyező törvény előírásai a mérvadóak. ahol a vasútvonal magántulajdonú földön keresztül épült meg, a földtulajdonosnak örökké szóló átjárást garantáltak.

A közforgalmú vasúti átjárókra vonatkozó jogszabályok modernizációjának folyamata indokolatlanul lassan halad; túl bonyolultak azok az eszközök, amelyekkel az egyes utakhoz fűződő jogok átszabhatók vagy megszüntethetők.

Néhány jogszabály már érvénytelen, nehéz megállapítani, melyik hatályos még; a különböző vasúti átjárókra nem ugyanazok a rendelkezések vonatkoznak. A jogszabályok nyelvezete nem felel meg a modern technológiának és terminológiának, elavult kifejezéseket tartalmaznak. Ezek az anomáliák megnehezítik a jogszabályok értelmezését. A teljes – vasúti átjárókra vonatkozó – jogszabályrendszer felülvizsgálata és újraírása egyszerűsítheti a helyzetet.
Az R-RIS a következő szempontokat javasolja figyelembe venni a vasúti átjárókról szóló jogszabályok felülvizsgálata során:

  • A jogszabályok szövegének egyszerűsítése,
  • Az útátjárót használók – különösen a magánutakon közlekedők – felelősségének tisztázása
  • A jogszabályt megsértőkkel szembeni könnyebb és hatékonyabb fellépés lehetősége, ideértve a rögzített, nagy összegű bírságot is,
  • A vasúti átjárók helyzete vagy jelzései megváltoztatására, fejlesztésére, vagy lezárására irányuló eljárás egyszerűsítése,
  • Egyértelművé kell tenni a szintbeli vasúti átjárókban a vasúti járművek elsőbbségét, valamint az egyének kötelezettségeit és jogait,
  • Kötelező együttműködés előírása szükséges a közútfenntartók és a vasútüzemeltető (Network Rail) között (jelenleg 20 önkéntes partnerégi együttműködés létezik a helyi közútfenntartók és a NR között),
  • Az új szabályozásnak meg kell könnyítenie az új technológiák bevezetését,
  • A felmerülő kockázatokat a közúti és vasúti hatóságoknak közösen kell kiértékelniük és kezelniük. A közúti járművek engedélyezett súlyának növekedése és egyre könnyebb vasúti járművek üzembe helyezése megváltoztatja a kockázatot.

2004 november 6-án, 18:12 perckor, a First Great Western vasúttársaság London Paddington állomásról Plymoutba tartó vonata a Berkshire-megyei Ufton Nervet mellett összeütközött egy automata sorompóval ellátott vasúti átjáróban álló autóval. A balesetet követő vizsgálat megállapította, hogy az autó vezetője öngyilkossági szándékkal állt meg a síneken.

A 220 méter hosszú HST szerelvény vége 100 méterrel az útátjáró után állt meg, a vonat mind a nyolc kocsija kisiklott. A baleset helyszínén – a gépkocsi vezetőjét is beleértve – hatan haltak meg, egy utas a kórházba szállítás után vesztette életét. A vonaton körülbelül 200-an utaztak, az utasoknak mintegy fele sérült meg, tizenketten súlyosan. 11 utast csak a műszaki mentők tudtak kiszabadítani a roncsok közül.

A baleset, a vizsgálat és a helyreállítás a London és a West Country közötti vasúti fővonalat tíz napra zárta el, november 16. után is csak sebességkorlátozással lehetett visszaadni a forgalom számára.

Megjelent a Magyar Közlekedés 2008. évi 22. számában.

Share