Fegyverek az Aikidoban – 3
Bejegyezve: | 2014. 10. 11. | Comments Off on Fegyverek az Aikidoban – 3
A sorozat első részében az Aikido fegyveres technikáinak forrását, kialakulását kezdtem el körüljárni. A második részben a fegyveres technikákat oktató főbb irányzatokat vettem sorra, most a (számomra legalábbis) legérdekesebb kérdéssel kezdek foglalkozni: vajon az Aikikai vizsgaanyagában miért csak a 2. dantól szerepelnek a fegyveres technikák, és azok miért csak a fegyverelvételre, szabadulásra korlátozódnak.
Kousaku Maki, az Iwama Shinshin Aiki Shurenkai Kumamoto-dojo vezetője alaposan feldolgozta a fegyveres és pusztakezes művészet elválását, az alábbiakban az ő leírása alapján mutatom be a történteket.
Kosaku úgy gondolja, hogy a II. világháború után a 2. Doshu célja az Aikido szervezetének helyreállítása volt, és főként azt tartotta szem előtt, hogy minél szélesebb közönség minél könnyebben tudja elsajátítani. Kiválasztott az általa O Senseitől tanult Ki-no-nagare formákból egy részt, néhányat, rendszerbe szervezte, elnevezte őket, és nem foglalkozott a többivel. Emellett nem emelte be a repertoárba a fegyveres technikákat sem… Ez vált az Aikikai hivatalos stílusává, amit azóta Aikikai stílusnak is neveznek.
A másik ok, ami szóba jöhet, a korabeli japán viszonyokra vezethető vissza. Nem sokkal a II. világháború után az amerikai Megszálló Erők Főhadiszállása megtiltotta a tradicionális japán harcművészetek oktatását és gyakorlását. Ezért lehetséges, hogy a 2. Doshu az Aikido békés jellegét szerette volna inkább kidomborítani; hogy a cél inkább a harmónia megteremtése, mint a harci képesség erősítése. Ha nem így tett volna, az Aikikai szervezetét a japán kormányzat talán el sem ismeri 1948-ban.
[Míg Kisshomaru az Aikikai újjászervezésével volt elfoglalva,] O Sensei az ötvenes évek második felében és a harvanas évek első felében Iwamában folytatta a fegyveres technikák (főleg a ken és jo) továbbfejlesztését. A 2. Doshu Tokióban élve nagyon elfoglalt volt, így nem volt lehetősége elsajátítani O Senseitől a továbbfejlesztett fegyveres technikákat.
Bár háború előtti tanulmányaiból a 2. Doshu tudta, hogy az Aikido pusztakezes technikái fegyverhasználatra vezethetők vissza, az új, pusztakezessel kombinált fegyveres technikákat nem volt, aki megtanítsa neki. Érthető: ő Tokióban élt, O Sensei Iwamában. O Sensei a fegyveres technikák tökéletesítését Iwamában 1955 után fejezte be (Aiki News 1988/77. szám, interjú a 2. Doshuval), ezért nem volt lehetősége ezeket a technikát az Aikikai stílusba inegrálni.
Másrészt ugyanebben az időszakban O Sensei szigorúan megtiltotta a fegyveres technikák gyakorlását a tokiói Hombu dojoban, mivel nem volt senki, aki akár a suburit megfelelőképpen tudta volna tanítani. Egyedül Morihiro Saito számára engedélyezte, hogy vasárnaponként fegyveres technikákat tanítson.
Kosaku Maki megállapításaival összecseng a Michael Thai által, Osawa Hayatoval készült interjú is:
A Hombu dojoban a fegyveres technikákat nem tanítják. Mi lehet ennek az oka?
Osawa Hayato: Tulajdonképpen ennek nincs hivatalos indoklása. Igaz, hogy O Sensei az Iwama dojoban tanított fegyveres technikákat, de ezt a tanítást nem lehet rendszeres oktatásnak nevezni. A fegyveres technikákat Kisshomaru Doshu sem tanította. Volt és van ugyan néhány instruktor, aki oktat fegyveres technikákat, de ők viszonyalg kevesen vannak, és úgy gondolom, nem mondhatjuk, hogy volt kifejezett szándék a fegyveres részt az Aikido általános tananyagává tenni. Ennek oka az lehetett, hogy egyszerűsödjön az Aikido és így könnyebben terjeszthetővé váljon, de ebben nem lehetünk biztosak.
Ennek ellenére, vagy ezzel együtt, ajánlható-e az aikidokák számára a hagyományos fegyverek használatának tanulmányozása?
Igen, úgy gondolom, hasznos. Például a tachi-dori, a jo-dori esetében a ken ken elleni és a ken jo elleni használatának tanumányozása alapvető. A ju-jutsuhoz hasonlóan az Aikidonak is része volt a pusztakezes és fegyveres gyakorlást is. Bár a mai Aikido a pusztakezes küzdelemre helyezi a hangsúlyt, úgy gondolom, az Aikido fegyveres gyakorlása (ken ken ellen, ken jo ellen, ken puszta kéz ellen, és így tovább…) jó dolog. A Hombu Dojo jelenlegi tanításai között csakugyan nem szerepel a fegyveres technikák oktatása, tehát aki ilyen irányban is szeretné képezni magát, máshol kell instruktor után néznie.
