Új vasúti jogszabályok

Márciusban öt vasúttal kapcsolatos jogszabályt tett közzé a Közlekedési-, Hírközlési-, és Energiaügyi Minisztérium (KHEM). A március végén hatályba lépő rendeletek mindegyike az uniós jogharmonizációt szolgálja, átjárhatóságot lehetővé tévő műszaki előírásokat (ÁME) fogalmaz meg.


A 16/2010 KHEM rendelet a 2006/66/EK bizottsági határozat szerint, a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer járműveinek zaj alrendszerére vonatkozó szabályokat tartalmazza. A jogszabály dízel vagy villamos motorvonatok, vontató járművek, személykocsik, teherkocsik által kibocsátott zaj vizsgálatának részletes szabályait, illetve az alrendszer hitelesítési eljárása során alkalmazandó modulok és vizsgálati eljárások lebonyolításának követelményeit határozza meg.

A vasúti rendszer üzemeltetés során keletkező hanghatásokat a járműtípusokon belül állási zaj, indulási zaj, elhaladási zaj és a mozdonyok, többrészes egységek és motorkocsik vezetőfülkéjének belső zaja csoportosításban kezeli. A kibocsátható zajszintre határértékeket határoz meg, és részletesen leírja a zajszintek mérésekor alkalmazandó eljárásokat.

A hagyományos és nagysebességű transzeurópai vasúti rendszerben a vasúti alagutak biztonságával kapcsolatos kölcsönös átjárhatóság műszaki előírásairól szól a 17/2010 KHEM rendelet, amely a 2008/163/EK bizottsági határozatnak való megfelelést szolgálja. A rendeletben írtakat a hatálybalépést követően indult eljárásokra kell alkalmazni, azzal a kitétellel, hogy az új, a felújított és a korszerűsített alrendszerekre érvényes, és az 1 kilométernél hosszabb alagutakra vonatkozik.

A rendelet a járművekre és az alagutak kiépítésére vonatkozó tűzvédelmi, tűzbiztonsági előírásokat tesz, feltételezi, hogy az alapvető vasúti kockázatokra vonatkozóan olyan megfelelő intézkedéseket hoztak a vasúti háttériparban általában alkalmazott biztonsági szabványok alapján, amelyeket más, véglegesítés alatt álló, vagy az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) által jóváhagyandó ÁME-kben erősítenek meg. Az ÁME azonban olyan intézkedéseket is tanulmányoz, amelyek ellensúlyozhatják vagy enyhíthetik a vasúti balesetet követő evakuálás, illetve mentési műveletek nehézségét.

Az alagutakban bekövetkezhető rendkívüli eseményeket forró és hideg kategóriára osztja: „forró” eseményként definiálja a tüzet, robbanást követő tüzet, a mérgező füst vagy gázok kibocsátását. “Hideg” eseményként kezeli az ütközést és kisiklást. Külön veszélyeztető kategóriaként kezeli a hosszú ideig tartó megállást (10 percnél tovább tartó, nem tervezett megállás az alagútban olyan esetben, amikor nincs tűz a vonaton), amely önmagában nem jelent veszélyt az utasok és a személyzet számára. Azonban pánikot okozhat, amelynek hatására az utasok spontán módon, irányítás nélkül elhagyhatják a vonatot, és az alagút környezetében fennálló veszélyeknek tehetik ki magukat. Az ÁME szerint intézkedéseket kell hozni az ilyen események ellenőrzés alatt tartására is.

A forgalom lebonyolításával kapcsolatban állók mindennapi munkáját érintő rendelkezéseket tartalmaz a a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer üzemeltetési és forgalomirányítási alrendszerével kapcsolatos kölcsönös átjárhatóságára vonatkozó műszaki előírásokról szóló 18/2010 KHEM rendelet. Bár lapunk megjelenésekor már hatályba lépett, rendelkezéseit azonban csak 2010. szeptember 1-jétől kell alkalmazni. A rendelet 2009/107/EK bizottsági határozatnak való megfelelést szolgálja.

Az európai vasúti infrastruktúrák elrendezésében és koncepciójában meglévő különbségeket, amelyek legalább részben felelősek a szabályok és az eljárások között meglévő különbségekért, gyakran csak jelentős anyagi befektetés árán lehet leküzdeni, ebből kifolyólag ez az ÁME nem egységesíti a hagyományos vasúti üzemeltetésre és forgalomirányításra vonatkozó európai szabályzatot. A TEN rendszerben való használatra szánt új strukturális alrendszerek összehangolt működését lehetővé tevő – különösen az új vonatbefolyásoló és jelzőrendszerekhez közvetlenül kapcsolódó – szabályoknak, és eljárásoknak azonban azonosaknak kell lenniük azonos helyzetek előfordulása esetén.

Az ÁME előírásai jogszabályi szintre emelnek több olyan korábban vasúttársasági utasításban meglevő rendelkezést, amelyek a vasúti közlekedés biztonságával közvetlenül kapcsolatosak. Ezek közé tartozik a járműazonosítás, a vonatfékezés, a vonatösszeállítás, a teherkocsik berakodása, a vonat indulásra kész állapotának biztosítása, a vonat láthatósága és hallhatósága, a vonat elindulása, a forgalomirányítás.

Külön alpontban szerepelnek a jelzések láthatóságára és az éberségi berendezésre, a biztonsággal kapcsolatos kommunikációra vonatkozó előírások.

Részletesen szabályozza a rendelet a mozdonyvezetők számára összeállítandó dokumentációt, amelybe beletartozik az eddig nem létező Útvonalkönyv is, amelyet a vasúti társaság által kiválasztott tagállam egyik nyelvén, vagy a vasúti pályahálózat-működtető által használt munkanyelven kell elkészíteni. Formátumának azonosnak kell lennie az egyes vasúti társaságok vonatai által használt összes infrastruktúra esetében; a vasúti társaság felelős azért, hogy a vasúti pályahálózat-működtető(k) által szolgáltatott információk felhasználásával készítse el az Útvonalkönyvet. Tartalmára nézve az Útvonalkönyv a jelenlegi Menetrendi Segédkönyvnél bővebb és áttekinthetőbb formában kell, hogy tartalmazza a pályára vonatkozó adatokat. Az általános üzemi jellemzőkön túl információt kell szolgáltatnia a lejtviszonyokról, valamit tartalmaznia kell a vonal grafikus megjelenítését is. Elkészítéséhez a vasúti pályahálózat-működtető biztonságirányítási rendszerének tartalmaznia kell egy érvényesítési eljárást annak biztosítása érdekében, hogy a vasúti társaság(ok) részére átadott dokumentáció teljes és pontos legyen.

A rendelet tartalmazza még a vasúti társaságok mozdonyvezetőkön kívüli személyzete számára összeállítandó dokumentációkat, a vasúti pályahálózat-működtetők vonatközlekedést engedélyező személyzete számára készítendő dokumentációt, az üzemzavar esetén követendő eljárásokat, a vészhelyzet kezelésére szolgáló előírásokat, részletesen leírja az ERTMS üzemeltetési szabályokat.

Kimerítő szabályokat tartalmaz a vasúti közlekedés lebonyolításában részes munkavállalók szakmai képesítéseiről, az alkalmazás egészségvédelmi és biztonsági feltételeiről.

Nem kevésbé fontos a transzeurópai hagyományos vasúti rendszer ellenőrző-irányító és jelző alrendszerére vonatkozó kölcsönös átjárhatóságot biztosító műszaki előírásokról szóló 19/2010 KHEM rendelet, amely a 2006/679/EK bizottsági határozatnak való megfelelést szolgálja.

Az ÁME részletesen felsorolja a fedélzeti ETCS funkcióira, a pálya menti ETCS funkcióira, az EIRENE funkciókra, az ETCS és az EIRENE légrés interfészekre, az ellenőrzés és irányítás belső fedélzeti interfészeire, az ellenőrzés és irányítás belső pálya menti interfészeire, a kulcsmenedzsmentre, az ETCS-ID menedzsmentre, a hőnfutásjelzőre (csapágyház, kerékabroncs és tárcsafék érzékelőre), vonatkozó követelményeket. Leírja az összeegyeztethetőség feltételeit a pálya menti vonatérzékelő rendszerekkel, követelményeket szab meg az elektromágneses összeegyeztethetőséggel, az ETCS DMI-vel (járművezető és gép közötti interfészek), az EIRENE DMI-vel (járművezető és gép közötti interfészek), a joghatású adatrögzítéshez használatos interfésszel, és a pálya menti ellenőrző-irányító eszközök láthatóságával kapcsolatosan.

Mellékletében felsorolja a kötelező előírások jegyzékét, a kötelezően alkalmazandó szabványokat és a tájékoztató jellegű előírásokat.

A hagyományos és nagysebességű transzeurópai vasúti rendszerben a mozgáskorlátozott személyekkel kapcsolatos kölcsönös átjárhatóság műszaki előírásairól szól a 20/2010 KHEM rendelet, amely a 2008/164/EK bizottsági határozatnak való megfelelést szolgálja. Az alrendszer kiterjed a vasúti társaság, a vasúti pályahálózat-működtető vagy az állomás személyszállítási létesítményeinek üzemeltetője által működtetett infrastruktúra nyilvános épületeinek, tereinek (köztük az állomások, peronok) megközelíthetőségére. Az ÁME az állomások azon nyilvános épületeire, területeire és megközelítési útvonalaira vonatkozik, amelyek a vasúti társaság, a vasúti pályahálózat-működtető vagy az állomás személyszállítási létesítményeinek üzemeltetője kezelésében vannak, illetve kiterjed a járművekkel kapcsolatos, és egyes telematikai rendszerekre vonatkozó előírásokra is.

Mozgáskorlátozottnak azokat a személyeket tekinti az ÁME, akiknek nehézséget okoz a vasúti és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra használata, beleértve a kerekesszéket használókat, a kisgyermekkel közlekedő személyeket, a nehéz vagy terjedelmes poggyásszal rendelkező személyeket, az időseket, a várandós nőket, a gyengén látókat és vakokat, a hallássérülteket és siketeket, valamint a kommunikációban akadályozottakat és kistermetű személyek (a gyermekeket is ideértve). Az ÁME hatálya nem terjed ki a nagyméretű tárgyak (például kerékpárok vagy terjedelmes poggyász) szállítására. Ezekre a megengedett méret, súly és biztonság tekintetében a vasúti pályahálózat-működtető, az állomás személyszállítási létesítményeinek üzemeltetője és a vasúti társaság szabályai, biztonsági előírásai és kereskedelmi döntései vonatkoznak.

Mindenképpen örvendetes, hogy a hazai jogszabályi környezetbe egyre inkább beépül az Európai Unió vasútra vonatkozó szabályrendszere, és állami szintű szabályozások születnek a vasúti infrastruktúra kezelésére és a közlekedés lebonyolítására. Azonban – mint azt Bas Leermakers, az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) TSI szektorának projektvezetője megjegyezte – meglepő, hogy Magyarországon 2010-ben bocsátanak ki miniszteri rendeletet olyan átjárhatóságot lehetővé tévő műszaki előírásokról, amelyek olyan korábban (a legrégebbi 2006-ban) született, az Európai Közösségek Bizottsága által kiadott határozatokon alapulnak, amelyek azonnal, közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak minden egyes tagországban.

Share