ERÁra várva
Bejegyezve: | 2012. 07. 20. | Comments Off on ERÁra várva
Korábban is írtam már az egységes európai vasúti térség létrehozására irányuló uniós törekvésekről, felvillantva annaklehetséges előnyeit; különösen a tagállamok egységes hatósági eljárásainak vonatkozásában. A témához kapcsolódóan az UNIFE szervezésében, június közepén tartott konferencián a vasúti háttéripar vezetői fejezték ki, hogy sürgős intézkedéseket tartanak szükségesnek a vasúti járművek engedélyeztetésének területén.
A forró hangulatú kerekasztal beszélgetésen rámutattak, hogy egy új jármű engedélyezési folyamata átlagosan 600 napig tart. A Siemens vasúti rendszerekért felelős vezetője, Dr Hans-Joerg Grundmann elmondta, hogy csak Németországban 1,4 milliárd euró értékű járművük vár engedélyezésre, ami évi 100 millió eurós költséget jelent számukra. A kereskedelmi hatást tekintve a szükségtelen költségek hozzájárulnak a vasút többi szállítási módhoz képest versenyképtelenebbé válásához. Felhívta a figyelmet, hogy üzletek válhatnak köddé, amíg a nemzeti biztonsági hatóságok hetekig-hónapokig azon tűnődnek, hogy miképp is egyeztessék össze az európai szabványokat és a nemzeti előírásokat.
Marcel Verslype, az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) igazgatója elmondta, hogy 2013 végéig számos TSI válik kiadhatóvá, amelyek használatával a kérdéskörben tisztább körülmények teremthetőek. Addig is további lépéseket tesznek annak érdekében, hogy közelítsék egymáshoz a 25 EU tagállam (valamint Norvégia és Horvátország) nemzeti szabályait. Az ERA honlapjáról több mint 12.000 hatályos szabály és előírás tölthető le. Verslype elsimerte, hogy a közösségi jog egyes elemeit a tagállamok és nemzeti hatóságok különbözőképpen értelmezik. Az Európai Bizottság létrehozott egy munkacsoportot, amelynek feladata a járműengedélyezés buktatóinak áttekintése; megállapításaikat hamarosan nyilvánosságra hozzák.
Az UNIFE vezérigazgatója, Eric Fontanel szerint a közösségi jog által megalkotott jelenlegi rendszer az utóbbi évtizedben egy lomha „szörnyet” alkotott meg, amely mintegy szabvánnyá tette a korábbi integrált vasútvállalatok belső folyamatait. Véleménye szerint ezen mihamarabb változtatni kell, tovább kell lépni az egységes európai folyamatok irányába.
Andre Navarri, a Bombardier Transportation elnöke példaként a különböző tagállamokban érvényes, a tengelyek vizsgálatára és engedélyezésére vonatkozó eltérő szabályokat említette, amely csak egy a számtalan leküzdendő akadály közül. Az ERA képviseletében Richard Lockett megjegyezte, hogy a tárggyal kapcsolatban sem az UNIFE, sem egyes vasúttársaságok nem nyújtottak be hivatalos panaszt a Bizottsághoz, amely alapján az Ügynökségnek lehetősége volna független technikai vélemény kialakítására és kiadására.
Az év első felében az UNIFE és a CER közösen javasolták, hogy az ERA legyen az egységes európai vasúti térség egységes vasúti biztonsági hatósága. A javaslat a vasúttársaságok osztatlan örömmel és egyetértéssel fogadták, bízva benne, hogy az egységes európai hatóság létrejöttével egységesedik a járműengedélyezés, és háttérbe szorítható az egyes tagországok protekcionizmusa, különutassága.
Míg a felvetéssel kapcsolatban szakma egységesen támogatólag foglalt állást, a politika egy elszigetelt szegmense tiltakozását fejezte ki: az Egyesült Királyság egy parlamenti képviselője országa belügyeibe való beavatkozásnak nevezte az ERA jögkörei kiszélesítésének ötletét. David Campbell Bannerman az Európai Parlamentben elmondott beszédében azt mondta:
„Nincs szükségünk rá, hogy Fritz, a Gőzmozdony, vagy az EU egyik kövér ellenőre felügyeljen ránk… A nemzetközi közlekedési egyezmények helyükön valóak a légi- és vízi szállítás esetében, ám az Egyesült Királyság egy nagy sziget, amelyet a kontinenssel egyetlen vasúti kapcsolat köt össze – közúti egyáltalán nem; ezt az ostoba egységes vasúti terület csomagot tárgyalni sem lenne szabad.”
